Shakespeare-kihívás elfogadva– 39/1

Nem is olyan régen remek ötletem támadt. Nyáron elolvasom William Shakespeare összes művét, méghozzá ABC sorrendben. Persze, az alapötlet nem saját kútfőmből pattant ki, hanem Julia Quinn egyik kékharisnya főszereplőnője olvasott Shakespeare műveket ily módon. Akkor még hülyeségnek tartottam, most már nem. Én magam is belevágtam, méghozzá-e jeles napon (2014. 07. 09.). Hetente kétszer, amikor cikkeimet megírom, tudósítani fogok, hogyan is haladok a kihívással, illetve egy kis véleményt, kritikát is belecsempészek az elolvasott műről.

A kihíváshoz pár nappal ezelőtt megtettem az előkészületeket, interneten megkerestem Shakespeare összes műveinek listáját, majd Word-ben szépen ABC sorrendbe raktam (egyszerű lustaság). Sajnos itthon, könyvespolcaink rejtekében nem sok könyv található tőle, így gondoltam sokat fogok járni könyvtárba mostanság. Szerencsémre a sorrendben első könyvet idehaza is megtaláltam. A két veronai nemes.

Agyő, vizsgák, hello élet!

Kicsit több, mint egy hónapja - ekkor írtam meg a vizsgaidőszakról való utálkozásomat, elkezdve a készülést, mondanom sem kell, erős hányingert érezve közben. És hihetetlen, de most búcsúztatom a második félévet is! Nemrég volt az utolsó vizsgám, vége van. Most, ahogy leírom, tudatosul bennem igazán. Csak az tudhatja, hogy miről beszélek, aki élt már át vizsgákra készülős, szörnyűséges hónapokat. Amikor nem tudod, milyen nap van, mi történik épp körülötted, sőt már néha azt sem, hogy miért is mentél egyetemre… Ismerős? De aztán, amikor mindennel kész vagy, minden sikerült, az a bizonyos érzés… Felbecsülhetetlen. Én pedig most érzem!

III. HÍR- kisebb összefoglaló saját nézőpontból

Lehet mások számára a harmadik volt, viszont számomra az első. A Hajdúböszörményi Írótáborban töltött „hetem” egészen felemelő volt. 2014. június 24-től egészen június 28-ig tartott. Izgalmasnak ígérkezett, sokat vártam tőle. De soha nem hittem volna, hogy az elvárásaimat felülmúlja. Nem csak rengeteg tapasztalatot lehetett gyűjteni, hanem igazán érdekes ismeretségeket lehetett szerezni. A tábor lakói igazán sokszínűek voltak. Kicsik- nagyok egyaránt keveredtek. Kicsikként értsük a 14 év körülieket, egészen nagyoknak pedig a 50-60 éveseket. Igazán érdekes volt figyelni, ahogy mindenki mindenkivel beszélget, hiszen van közös téma. Rengeteg értelmes társalgást lefolytattam abban a pár napban, mind különböző emberrel. Érdekes volt hallani, hogy ki mit gondol erről vagy arról a dologról. De ugyebár nem csak ennyiből állt a tábor. Rengeteg program várta az ott lakókat.

Ha egy könyv beszélni tudna

Címem választása nem véletlen. Ez a könyv, amelyről most szó lesz, számomra egy ritka kincs. Olyan verses kötetről beszélek, amely könnyekig meghatott. Elsőként fordult velem ilyen először. Tegnap utaztam el érte, ráadásul egy dedikált példányért. Mit ne mondjak nagy volt az öröm.

A költő verseit nem ismertem eddig, kellően, hiszen csak táborbeli felolvasáskor hallottam tőle párat. Ott kezdtem érdeklődni az írása iránt, így felkerestem, hogy van-e még könyve. Jól tettem. Amikor olvasni kezdtem, elsőként csak ledöbbentem. Nyíltság és őszinteség sütött minden szóból. Egy olyan világot tár elénk, olvasók elé, amelyhez nagy akaraterő kellett, hogy kitárja. Ahogy olvassuk, úgy merülünk bele ebbe a világba, és kezdjük érezni a gyomor- és szívszorítást. Teljesen beleéljük magunkat.

A „konyhafilozófiáról”

Ha lenne olyan szak, hogy „konyhafilozófia”, akkor szerintem én biztosan oda járnék. Elmélkednék az élet nagy dolgairól - de nyilván teljesen amatőr, már-már szégyenletes módon. Mindenféle filozófiai előképzettség, és persze tehetség nélkül. Szeretném, komolyan. De nincs ilyen szak. Pedig milyen jól hangzana: Dr. XY, konyhafilozófus. Na, jó, befejeztem… Szóval, mivel nincs lehetőségem konyha filozofálni egyetemi keretek között, így általában az írásaimban szeretem kiélni eme hajlamaimat. Ennek pedig ti isszátok meg a levét, kedves olvasók…

Vagy mégsem? Mr. D. írt már olyan cikket, hogy a populáris irodalom védőbeszéde, én pedig most a konyhafilozófia védőbeszédét alkottam meg. Mivel nemcsak a filozófiához, de a védőbeszéd íráshoz sem értek, így ez is rettentően amatőr lesz – gondoltam szólok.

Műfaji meghatározás- avagy, ne döntsék el helyettünk, mit olvassunk

Nem is olyan régen, amikor a kezembe fogtam egy könyvet, felháborodtam a benne megadott műfaji meghatározáson. Idézem: „Műfaj: női irodalom”. Kérem szépen, ez beskatulyázás! A barátaimmal is kisebb nagyobb vitába keveredtem, méghozzá abban a témában, hogy ki- mit olvas. Igenis bárki bármit olvashat! Miért ne lehetne, hogy egy idős, nagymama korú nő „tini regényt” olvasson? Miért ne lehetne, hogy egy nő thrillert, horrort vagy éppen sci-fit olvasson? Vagy fordítva, egy férfi miért ne olvashatna romantikus regényt? Ez mind egy nagy beskatulyázás! Bezárnak minket az elvárások!

Naplóregény- avagy, amit a mai napig nem értek

Ha megkérdeznék, hogy milyen naplóregényt olvastam, nem tudnék felsorolni mást, csak magyar írókat! Az első naplóregényem Leiner Laura Szent Johanna Gimi sorozata volt. Óriási hatást gyakorolt rám, hiszen teljesen más a naplóregény felépítése, mint egy sima, általánosan vett regénynek. Nem a homodiegetikus nézőpontról beszélek, hiszen rengeteg író ír E/1. személyben. Inkább arról lenne szó, hogy itt napokra van bontva a regény, és úgy van a történet is megírva, hogy az olvasó úgy érzi, hogy egy teljesen élő személy mindennapjairól olvas. Amikor Laura SzJG-jét olvastam, nagyon megszerettem ezt a műfajt, és több hasonló regényt is kezembe vettem (bár az SzJG verhetetlen): Tavi Kata: Nyitótánc, Kalapos Éva: D.A.C.. A D.A.C.-ról írt előző véleményemben pedzegettem, hogy nem stimmelt benne az időegyeztetés a naplóblog létrehozásának indokánál. És ehhez kapcsolódva hoznám fel a problémát, amit soha nem értettem. A teljességgel pontos, és tökéletes emlékezőtehetség.

Az őslakó

színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 87 perc, 2007

Stereo

rendező: Richard Schenkman

forgatókönyvíró: Jerome Bixby

operatőr: Afshin Shahidi

zene: Mark Hinton Stewart

vágó: Neil Grieve

szereplő(k):

William Katt (Art)

John Billingsley (Harry)

Ellen Crawford (Edith)

David Lee Smith (John Oldman)

Tony Todd (Dan)

Be kell, valljam, hogy életemben nem láttam ilyen zseniális filmet! Egy ismerősöm ajánlására vetemedtem arra, hogy megnézem ezt a filmet. Elsőnek kételkedtem abban, hogy teljes figyelmem leköti majd, viszont nagyon kellemeset csalódtam. Filmekben, és könyvekben a mai drámák nem az én műfajom, de ez a történet teljesen megfogott.

A nyugalom - Filmkritika

A nyugalom

színes, magyar filmdráma, 108 perc, 2008

rendező: Alföldi Róbert

író: Bartis Attila

forgatókönyvíró: Garaczi László

operatőr: Babos Tamás

producer: Bodzsár István

gyártásvezető: Pék Csaba

szereplő(k):

Udvaros Dorottya (Weér Rebeka)

Makranczi Zalán (Weér Andor)

Gryllus Dorka (Fehér Eszter)

Hernádi Judit (Jordán Éva)

Láng Annamária (Weér Judit)

Ujlaki Dénes (Taxis)

Gálffi László (Mentős)

Nagy Mari (Kurva)

Mondanám, hogy ez az adaptáció megfogott, de sajnos nem. Alföldi rendezésével néztem meg a 2. változatot (van 2006-os is), és olyan sokat vártam tőle megnézetlenül is. Míg a könyvben, amit Bartis Attila írt, legalább volt olyan dolog a szereplők életével kapcsolatban, amit tudtam hova tenni, addig itt, a filmben semmi. Ha nem tudtam volna, hogy miről szól a könyv, akkor teljes értetlenséggel álltam volna a tv előtt. Így be kell vallanom, de nagy csalódást okozott az Alföldi-féle változat.

Persze sok mindenben megtartották ugyanazokat az elemeket, de az adaptáció így is csalódás maradt. Persze a könyvre se mondanám, hogy a kedvencem, vagy egy álom lenne olvasni, de legalább jobban megfogott. Találtam benne egy kis József Attilás beütést, - mármint a történetben- így kicsit érdekesebbé váltak a dolgok, hiszen sok elem nagyon hasonló volt, mint a Szabad ötletek-jegyzékében. Igazából a könyv kesze-kuszasága teljesen elrettentő lehet. Nehéz úgy olvasni egy művet, hogy semmilyen biztos pontot nem találunk, amelynek vonalán elindulhatunk, és úgy követhetjük az eseményeket. Nehéz, de nem lehetetlen!

A könyv eme sajátosságát azért is hoztam szóba, mert az egyetlen dolog, ami a filmben teljesen tisztelhető volt, az az, hogy az Alföldi Róbert rendezése, egy teljesen összefüggő, és nem ide-oda ugráló filmmé tette. Persze nem az előbbi állításomat cáfolnám meg, hogy érthető a film a könyv nélkül, hanem arra mutatnák rá, hogy amíg a könyv össze-vissza ugrál az idősíkokban, addig a filmben mindent folyamatosan tudunk nézni. Andor egy rövidebb életszakaszát tudjuk végig kísérni, és belepillanthatunk gyermekéveibe is. Az anyja, Rebeka vagy Andor flashbakcjei vezetnek vissza minket a gyerekkori, meghatározó mozzanatokra. Ezekkel még valamelyest érhetőek is a történetek, de még így se teljesen. A film legnagyobb hibája, így még mindig az, hogy nem érthető a történet.

Nem egymagamban néztem meg a filmet, hanem egy olyan személlyel, aki nem olvasta a könyvet. Ekkor döbbentem rá, hogy az alapmű ismerete nélkül, egy átlagos filmnéző nem fogja érteni. A kisebb utalásokat, amiket végig az orrunk előtt húznak el, nem tudják majd hova tenni, belekapcsolni a történetbe. Nem fogják tudni összekapcsolni azt a rengeteg dolgot, amit a könyvből megtudunk, de a filmből – idő híján, vagy hasonló ok miatt - ki kellett hagyni. Olyan okokra gondolok, amelyek meghatároznak bizonyos dolgokat. Például az anya -, a nővér művész-, és a kurva nevének egyezése. Ezek az adaptációban teljesen kimaradt szálak, míg a könyvben egy főbb motívumnak is lehet nevezni.

Most a filmről magáról áttérnék kicsit a szereplőkre. Számomra teljesen ismeretlen szereplők játszották a karaltereket. Egyedül Hernádi Juditot ismertem fel a szereplők közül, akinek játékát egyébként nagyon szeretem. Mondanám, hogy itt is szerettem, mint színésznőt, de sajnos nem. Ennek oka inkább az lehet, hogy kit játszott el a történetből (Jordán Éva), de attól még nem ez a legjobb alakítása, láttam már sokkal jobb szerepben, amit jobban tudott alakítani. Viszont, akinek a játéka tényleg jó volt, és értékelhető, az Udvaros Dorottya. A könyvben „megismert” nőt egészen hihetően alakítja, és annyira valósághű, hogy a néző érzi a megvetést, a sajnálatot, amit a való életben, egy hasonló esetben érezne. Persze az Andort játszó Makranczi Zalán teljesítményét se lehetne rossznak hívni, hiszen eléggé jól alakítja a főszereplőt, de csak néhány kivételes helyzetben. Olyankor, amikor magához a színészhez, az emberhez nem illet az eljátszott szerep, csalódnom kellett benne, és így elveszítette azt a presztízst, amit kiérdemelt volna, mint főszereplő. Így maradt a legjobb szereplőnek Udvaros Dorottya.

Ajánlanám ezt a filmet megnézésre, de szerintem elég, ha csak a könyvet olvassa el, és utána döntsön. Eleve, aki nem ismeri a történetet, nem fogja érteni a filmet, így mindenképpen a könyvvel kellene kezdenie. De figyelmeztetésként: csak erősidegzetűeknek!

Ria

Amiben Japán a legjobb

Ha azt mondom „manga”, akkor a legtöbb ember rögtön Japánra asszociál. Ez rendjén is van, hiszen a legjobbak, és maguk a kitalálók is a japánok. Viszont, már nem csak mangákról híresültek el, hanem az animéikről, és a nemrég térhódításnak indult visual novellekről is. Mint előző cikkemben, itt is kijelenteném, hogy itt is egyéni véleményre támaszkodva beszélnék, bárki másnak eltérhet ettől a véleménye.

Elsőként azzal a problémával kezdeném, hogy gyakran éri a manga/ visual novel/képregény olvasókat, hogy igazából nem is olvasnak, hanem csak a képeket nézegetik. Amit a kezükben tartanak, az nem számít könyvnek (értelmezésem szerint olyan könyvnek, amelyben komoly, hangoztatni való dolgokat írnak le, és biztos nem lesz benne rajz, kivéve, ha szakmaiság miatt kell), legfeljebb meséskönyvnek, amit a gyerekeknek gyártanak külön.

Mekkora hatása lehet egy könyvnek?

Múltkori cikkemben igencsak kihangsúlyoztam, hogy a D.A.C., mint tini-regény egyáltalán nem elfogadott számomra, és ha lehet, egy kamasz se olvassa el, hiszen olyan értékrendet mutat fel, ami nem követendő. Ebben a cikkemben, hasonló témát boncolgatnék, méghozzá, hogy mekkora hatása is lehet egy könyvnek. Mielőtt belekezdenék, kijelenteném, hogy ez csak az én véleményem, mások gondolhatják teljesen másképpen is.

Ha valaki olvas egy könyvet, és az tetszik is neki, akkor biztos nem maradhat el hatás nélkül. Valamit biztos ki fog váltani az olvasóban. Lehet éppen negatív, vagy lehet éppen pozitív is ez a hatás. Rengeteg olyan könyv, vagy éppen képregény van, amely különböző dolgokat váltott ki az emberekből.

Légy boldog!

Most gondolhatod, hogy köszi, a jó tanácsot… De eme kis írással ösztönözni is akarlak a boldogságra! Hogy miért, azt ne kérdezd. Talán saját magam is győzködöm, ki tudja… Szóval a minap épp idézeteket olvasgattam - nem, nem azért, hogy a csücsörítős, mellkidobós képem mellé kitegyek valami nagyon bölcs gondolatot –, és a boldogságról számtalan, nagyon jó részletet találtam. Egy Anthony Robbins által írt idézet különösen megfogott: "Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad - egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod." 

Megvámpírosodtam

Arra keltem fel, hogy meghaltam. Hogy honnan tudtam? Sejtelmem sem volt. De az biztos, hogy valami megváltozott bennem, körülöttem. Minden más lett. Kezdve azzal, hogy azt sem tudtam hol vagyok. A mennyben? Vagy talán a pokolban? Ha a mennyben lennék, akkor biztos nem lenne ennyire csont vacogtató hideg, kellemes meleg ölelne körül. És hát a pokolban meg végképp nem lenne hideg. Ott inkább azzal lenne a gond, hogy meg akarok gyulladni. Szó szerint!

Segíthetek?

"Bölcsészkarra akarsz menni?

És hova tovább utána?

KFC vagy Burger King?”

Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hagyták el jó pár ember száját, amikor elhatároztam, hogy bölcsészkarra adom be a jelentkezésemet. Mint mindenki, én is azzal érveltem, hogy szeretek olvasni, írni és érdekel az irodalom. Nem tudtam ennél többet, de ennek már lassan egy éve…

D. A. C. – Amikor a szórakozásból felháborodás lesz

 Vigyázat, SPOILER veszély!

Megmondom őszintén, nagyon sok jót hallottam a könyvről, így nagy reményekkel vetettem bele magam. Lehet nem kellett volna ilyen reményeket táplálnom. Sajnos, azt sem mondhatom, hogy nem elkeserített, hanem teljes mértékben felháborított. Ez egy tiniknek szóló könyv, viszont olyan mondanivalót juttat el az olvasó fejébe, amelyet soha nem szabadott volna megírni, vagy csak akkor, ha azt jelzi a tartalma, hogy ez rossz, és soha ne csináljunk ilyeneket! Ilyenről itt szó sincs!

Megpróbálok valami rendszerszerűséget belevinni, kb. ahogy a könyv haladt, de elég nehéz lesz. Annyit el kell mondanom, hogy jó könyv lehetett volna (!), de nem lett az. Szóval, vegyük is sorba, hogy melyek azok az elemek, amiket egy tini könyvbe, soha nem szabad, szinte példaként odaállítani!

Az írás maga

Mostanában nagyon érdekel az írás. Leszűkítve persze nem a helyesírásra gondoltam, vagy egyéb más írásra, hanem az alkotásra, amikor egy művet hozunk létre. Amikor megírom a bejegyzéseim - amit magamban csak cikknek nevezek - sokszor nem is gondolkodom a témán, hanem, ami éppen foglalkoztat, azt írom meg. Most is így vagyok vele.

Művek írásával már évek óta foglalkozom, de, hogy napvilág is lássa, azt csak idén kezdtem el. Eddig az a tipikus az asztal-fióknak-író-emberke voltam. Mikor jött a blog ötlete, gondoltam bele, hogy talán mások is szívesen olvasnák, amit írok. Tehát belevágtunk a többi Kultúrbúvárossal. Azóta szinte leállíthatatlan vagyok. Novellák, és cikkek pattannak ki a fejemből, míg sajnos megkezdett regényemmel nem haladok valami sokat.

Sokszor felteszik azt a kérdést, hogy miért jó írni? Miért kezdtem el én magam is írni? Egyszerű válasz az lenne, hogy a képzeletem már nem bírta a túlterhelést, valahova le kellett adni. De igazából nem ez a valódi válasz. Senki nem ezért kezd el írni. Valami konkrét célja van. Érzéseit kifejezni, másokat, vagy saját magát szórakoztatni, vagy egyszerűen csak híresnek lenni.

Vizsgaidőszak, avagy vizsgaidősuck…

Nem bírom feldolgozni, egyszerűen nem tudok túljutni a traumán, hogy újra elkezdődött a vizsgaidőszak. Ugye nem csak én érzem úgy, hogy a szemeszter, ami kétszer olyan hosszú észrevétlenül elrepül, ez a néhány hét pedig éveknek tűnik? Oké, azért persze túl lehet élni ezt is. Eddig egy vizsgaidőszak van mögöttem, és lám, élek. De az biztos, hogy jó tíz évet öregedtem, mire végigcsináltam, és néha komolyan eljátszottam a diliház és a kényszerzubbony gondolatával… Élénken él az emlékezetemben az a bizonyos január, amikor is a boltban célirányosan rögtön a csokik felé vettem az irányt, amikor annyi energia italt ittam, hogy néha már biztos voltam a szívleállásban, és amikor jobban sajnáltam magam, mint úgy általában szoktam. Na de azért volt is rá okom… 7 vizsgát besűríteni egy hónapba? ! (Jó, persze van, aki most röhög, hogy csak 7? Na de azért így kezdésnek nekem ez épp elég volt. ) Mondjuk teljesíteni a vizsgákat szerintem azért annyira nem nehéz. Az a bizonyos görbülés csak bekövetkezik tán… (Bár lehet, később erről megváltozik a véleményem.) 

Kívülállók, vagy szereplők lennénk?

A címben felvetett kérdésre, elég nehéz választ adni. Nekem bizonyosan, viszont megeshet, hogy más olvasónak könnyebb lehet. Kérdésem arra vonatkozik, amikor olvasunk egy könyvet, akkor melyik nézőpontot – gondolok itt, a homodiegetikus- és a heterodiegetikus nézőpontra- részesítjük előnyben? Olvasóként teljesen más hatást ér el nálunk a megírt mű. Mindkét nézőpontra hoznék egy könyv példát. Homodiegetikus nézőpontban, azaz E/1. személyben írt könyvként Jeaniene Frost Cat és Bones vámpírvadászok sorozatának Félúton a sírhoz című regényét mondanám, míg heterodiegetikus nézőpontból, azaz, amikor egy külső narrátor által, E/3. személyben olvassuk a történetet J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatának Éjsötét szerető regényét hoznám példának.

Mégis és mégsem

Boldognak lenni, mégis keseregni.

Oldottnak lenni, mégis befeszülni.

Gátakat áttörni, mégis megtorpanni.

Igyekezni folyton, mégis lemaradni.

Építeni bőszen, mégis lerombolni.

Sodródni az árral,

Ugyanaz a fabula, más szüzsé

VIGYÁZAT, SPOILER!

Esetleg, akinek kevésbé érthető a cím, annak röviden megmagyaráznám mit is jelent. A fabula alatt azt értem, amikor a történet megegyezik, míg a szüzsé az, amikor ugyanazt a történetet más kontextusban, és stílusban írják meg. Mostanában foglalkoztat ez a téma, hiszen annyi könyvet olvashatunk, amelyek ugyanarra az alap sztorira épülnek, csak más a szereplő, a környezet, vagy éppen a velük megtörténő cselekmény. De a lényegük mindnek ugyanaz!

Erre legjobb példának tudom hozni E. L. James Szürke ötven árnyalatának trilógiáját. Aki, egy kicsit ismeri a könyvet, tudja, hogy megjelenésekor mekkora botrányt kavart. Erőteljes szexuális tartalma miatt nevezik, vagy éppen gúnyolják mamipornónak. Lelkes olvasóként belevetettem magam a történetbe, és teljesen lekötött, hiszen még soha nem olvastam ilyet. Viszont később másképp láttam. Mivel nem vagyok híve a spoilernek, így, aki nem szeretné tudni, hogy mi fog történni ne olvassa el, mert rengeteg könyvnek fogom lelőni a „poénját”.

Visszatérve a Szürkéhez!

Görög isten

Féltem. Távol, több ezer kilométernyire az otthonomtól, egyedül, féltem. Kint vihar tombolt, az ablakon a spalettákat csak úgy zörgette az erős szél. Folyamatos mennydörgés rázta a falakat. Nagy csattanás. Nem messze csaphatott be egy villám. A spalettákon keresztül is átvilágít a folyamatos villámlás, ezzel rémisztően megnyújtva az árnyékokat.

Nem bírom tovább. Bebújok a takaró alá, a fejemre húzom. Nem véd meg semmitől, de legalább nem kell látnom a fény játékát. Olyan, mint gyerekkoromban. Akkor is a takaró alá menekültem a vihar elől. De itt más. Ott, akkor biztonságban éreztem magam, hiszen otthon voltam. Most egy teljesen idegen országban vagyok. alig pár napja érkeztem csak. Reménykedtem, hogy lesz időm megszokni az itteni életet, hiszen minimum egy évig fogok itt élni. De nem.

A vihar nem váratott magára. Ritka ilyenkor az ilyesfajta erős esőzés, de olykor-olykor előfordul. Tegnap még élveztem a forró nyári kánikulát, még volt időm kinézni a tengerpartra is, de ma már ki sem tettem a lábam. Az ég egész nap fekete volt, hideg szél fújt kint, az emberek alig mászkáltak kint az utcán. Egyedül reggel hallottam a dokkok felől a halpiacon nyüzsgő emberek zsivaját,

A TEK - hét margójára

Néha még nekem, kicsit visszafogottabb-inkább beülős-beszélgetős estéket kedvelő - fiatalnak is szüksége van egy kis bulizásra, erre pedig remek alkalom volt a múlt heti TEK búcsúztató az egyetemen. Ez nem épp kulturális esemény… sőt… De kell néha egy kis Majka is! Igen, Majka és a kultúra mondhatni nemigen vannak köszönő viszonyban sem. Leszögezném, nem a rappel van bajom! Magát a műfajt szeretem, viszont ózdi képviselőjét kevésbé. Nem tudom, hogy keveredtem a koncertjükre hétfőn, amely gyakorlatilag az első TEK - es buli volt. Egyrészt rábeszéltek, és egyébként is tanulni kellett volna, de kinek van már kedve ilyenkor? De nem mentegetem magam tovább, mert nemcsak elmentem Majkára, de nagyon jól is éreztem magam.  Este 11 körül kezdték a zenélést (vagyis valami olyasmit), a Kossuth kollégiumok közti szabadtéri színpadon, megnyitva ezzel a háromnapos tivornyát. Természetesen mondanom sem kell, hogy egy szöveget sem ismertem… Viszont a dalok végére minden refrén ment, és együtt üvöltöttem őket a tömeggel. Elkapott az életérzés! Ahogy a fények ide-oda cikáztak, és mindenki keze egyszerre emelkedett a levegőbe, hirtelen elhittem, hogy jó zenék mennek.

..ahogy a szürke hétköznapokba is vihetünk mindig egy kis színt...

Katy Evans: Real- Valós

Érdeklődve álltam neki elolvasni ezt a könyvet. Annyi jót hallottam róla, hogy felkeltette a kíváncsiságom, és hát a borító se semmi azért. Melyik nő nem akarna olvasni egy olyan könyvet, ahol egy bokszoló feszít a borítón, szép kockás hasakkal? Hát, nem sok. Mivel nem vagyok híve a spoilernek, így elég nehéz lesz kicsit bemutatni ezt a könyvet, mert az egyik dolog, ami jóváteszi a könyvet, annyira sok mindent elárulna, hogy akkor már nem lenne meg a varázs. De megpróbálom!

Szóval sok jót hallottam róla. A legfontosabb szempont viszont az volt, hogy végre nem egy lelki sérült, antiszociális, gazdag pasi könyvéről van szó (nem mondom, hogy azok rosszak, de már erős csömört kaptam tőlük), hanem egy teljesen alfahímről szól. Ez adta meg a kezdő lökést az elolvasásához. Elkezdtem olvasni, és nem akartam hinni a szememnek. Nem, nem azért mert annyira jó, hanem mert ugyanolyannak találtam, mint a többit. Sablonkönyvnek. De ezt az elején gondoltam!

Amikor jobban belemerültem a könyvbe, mert azért mégsem hagyhattam félbe, megtaláltam azt a pluszt, ami tetszett benne. Egyébként nem mondanám olyan jó könyvnek, hiszen sablonos. Lehet, hogy a szereplők nem ugranak rögtön az ágyba (végre valahol!),

Ajaj, beléd zúgtam…

Megoszlanak a vélemények arról, hogy létezik e barátság hím- és nőnemű között. Sokan állítják, igenis elképzelhető mindez, mások azt, hogy ilyen nincs. Tehát ez egy igen vitatott téma, de az biztos, hogy gyakran kerül napirendre, így nem bírom ki, hogy ne boncolgassam.

Akik azt mondják, hogy nincs barátság férfi és nő között, azok lehetséges, hogy már tápláltak gyengéd érzelmeket egy barátjuk iránt, vagy az a bizonyos barát érzett többet irántuk…

Mindegy, hogy melyik fél érez többet, ha felüti fejét a „kór”, mindenképp kellemetlen szituációk tömkelegére lehet számítani. Ha mi vagyunk azok, akiket menthetetlenül eltalált Ámor nyila, akkor nagy dilemma előtt állunk: mit csináljunk? Az első, amit tehetünk, hogy őszintén sugalljuk neki, többet érzünk iránta, mint barátság. Ezután meg kell ragadnunk minden alkalmat, amit vele tölthetünk, hogy még közelebb kerülhessünk hozzá. És figyeljük a reakcióit. De mi van, ha ezekből nem kapcsol az illető? Elvégre is jó barátok közt az ölelés, puszi, érintések

Rövid történet képekben by Ria

Elmentünk a...
 

..piacra és vettem...

Egy balszerencsés nap

Lassan sántikálok az ajtóm felé, miután kisenyvedtem magam a taxiból. A bal lábam le akar szakadni a helyéről, így nem nagyon terhelem, csak vonszolom magamat. Kibányászom a kulcsom a táskából, de mihelyt bele akarom helyezni a zárba, kiesik a kezemből. Ahogy utána kapok, belevágok a kezemmel a mellettem lévő korlátba, de nem törődöm a pillanatnyi fájdalommal, ami végigrezeg a csontjaimban, inkább gyorsan lehajolok a kulcsért. Szerencsémre nem ért egyetlen baleset sem, amikor lehajoltam, de már visszafele nem volt ilyen szerencsém. Lendületből megfejeltem a kilincset. És nehogy már, valami egyszerű kilincs legyen, ez valami öntöttvas szörnyeteg, cikkcakkos szélekkel. Hülye viktoriánus házak!

Utálom a mai napot! Utálom az életet! Az egész világot! Mindent! Becsapom magam mögött a bejárati ajtót, lerugdosom a tropára ment cipőim, amelyek a kukában végzik fél perc múlva. Már csak egy forró fürdőre, és egy forró kakaóra vágyok, utána pedig csak el akarom felejteni a mai napot. Megnyitom a csapot a kád fölött, és odateszek egy bögre tejet melegedni a mikroba. Levetem a ruháim, és próbálok nem nézni a kék-zöld foltokra, amelyek a testem különböző pontjait díszítik. Lehet, ki kellene néhány horzsolást tisztítani, de nincs hozzá erőm. Majd a víz kitisztítja. Kiveszem a bögrém a mikróból, addig szóróm kakaóporral, amíg krémes, sötétbarna színe nem lesz, nyomok rá egy kis tejszínhabot, majd házi papucsomban átcsattogok a fürdőbe. Leteszem a kakaóm a kád szélére, elzárom a csapot. Kicsi félek belemászni a vízbe, érzem előre, hogy fájni fog. Beleereszkedem a kádba, közben halk káromkodások, és hangos sziszegések hagyják el a számat. Ez csíp! Lehet mégis ki kellett volna tisztítanom előtte a sebeket?

Nem sokáig törődök vele, miután közrefog a víz melege, magamhoz veszem a kakaóm, hogy lassan megigyam. Fáj minden tagom, de próbálok lazítani. Borzalmas napom volt. Ha történt valami rossz dolog, rögtön követte egy még rosszabb. Az egész reggel kezdődött…

Sajnos most rohannom kell…

Azon gondolkodtam a minap, hogy ez a mondat bizony többször hagyja el a szánkat, mint kellene. És mivel amikor ez eszembe jutott, épp nem rohantam, belegondoltam, hogy ez mennyire rossz. Folyton sietünk, és még oda sem értünk egyik helyről a másikra, máris azon idegeskedünk, hogy hova kell még mennünk, mit kell még elintéznünk. Folyton pörgünk, lóhalálában élünk. De tulajdonképpen hová is szaladunk ennyire? Néha úgy érzem, hogy az életem egy maratoni futóverseny… és bizony néha én már a nyelvemet taposom fáradtságomban… Belegondoltam: mi van, ha olyan dolgok mellett szaladok el, amik nem jönnek vissza? Hisz annyi apró öröme van az életnek, amelyekről tudomást sem veszünk.

Könyvfesztivál- Összeült a PANEL

Mint ahogy kedves barátom, Mr. D is mondta, 2014. április 25-én részt vettünk a Budapesten megrendezett Nemzetközi Könyvfesztiválon. Mivel elég távolról érkeztünk, így erre az egy napra mentünk ki csak, de ez is felbecsülhetetlen volt. Két előadáson is részt vettünk, de én inkább az elsőről ejtenék szót, amely sokkal jobban megfogott, és érdekelt.

A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület programjaként hirdették meg Tömeges digitalizálás: az árva művek felhasználásának új távlatai címmel. 13:00-kor kezdődött a Szabó Magda teremben. Bevallom fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit is takar ez a cím, de valami megfogott benne, és így rávettem a többieket, hogy nézzük meg ezt az előadást.

Megkerestük a Szabó Magda termet, és ott várakoztunk az ajtónyitásra. Kis csúszással kezdték csak el az egészet. Olyan volt, mint egy konferenciabeszélgetés. Dr. Mezei Péter volt a „műsorvezető”, aki bemutatta a társaságot: Dr. Halász Annamária, Dr. Vígh Annamária, Kollár Árpád,

Nap fele néz

Ahogy ígértem korábban, valóban elmélkedem egy kicsit, az előzőekben már megjelölt témában. Elöljáróban szólnék pár szót arról, hogy honnan is indult a dolog, és hová jutott eddig.

A Neokhrome biztosan a Nap felé nézett, hiszen utolsó lemezük címe nyomán, az együttes is a Perihelion nevet kapta. Úgy gondolták, a Neokhrome név már nem azt a tartalmat képviseli, amit ők. Ez egyébként már a Perihelion című lemezen is megfigyelhető. Összehasonlításként itt egy…:

…régebbi dal: https://www.youtube.com/watch?v=iBTjbagkgU0

…az újabb vonalból is egy: https://www.youtube.com/watch?v=aWr0KBQ-1xs

…illetve már Perihelion néven futva: https://www.youtube.com/watch?v=nWjm1qhpcLo

Az első videónál volt korábbi vonal is, de aki nem hiszi, és mégis érdekli ez a dolog, az járjon utána! Egyébként sokan tartják a Thy Catafalque-hoz hasonlónak az új vonalat, bennem valahogy nem merült ez fel, csak miután megemlítették nekem. Talán használnak az egyébként műfajra jellemző közös eszközöket, de nekem nem ugyanazt a hangulatot adja.

Az én szívemhez az újabb, akár avantgárd metálnak is nevezhető vonal áll közelebb.

9.

Kilencedik életem,
engedem, hadd menjen.
Elfoszlik a semmiben,
magával ránt engem.

Süppedek a sötétben,
magányom kényelem,
súlytalan a félelem,

Árnyalatok by Ria

Mert az élet, nem csak fekete-fehér!

Segítsen, Doktor úr!

SZIGORÚAN CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Egy héttel ezelőtt jelentkeztem be magánrendelésre. Eddig húztam, halasztottam az egészet, de végül beláttam, hogy muszáj jönni. Egyre jobban idegesített a dolog. Most is, ahogy itt ülök a rendelőbe, csak az tart vissza, hogy talán a doktor úr tud majd nekem segíteni. Egyébként már rég leléptem volna.

-    Miss Rebeca Chester?

A nevemet hallva felpillantottam az asszisztensre, aki a pult mögül keresett. Mivel csak ketten várakoztunk, így ötven százalék esélye volt, hogy téved. Nem sokáig törődtem ezzel, inkább felálltam, és a pulthoz mentem.

-    Jó napot! Rebeca Chester vagyok. Dr. Bishophoz foglaltattam időpontot.

-    Balra a folyosó végén találja a doktor úr irodaáját. Már várja Önt.

-    Köszönöm.

A recepciót megkerülve elindultam a folyosó felé, amelyet mondott. Ötven- hatvan méter hosszú lehetett. Nem tudom, minek ekkora folyosó, ha mindössze két orvos magánrendelője ez? És, ha jól gondolom, akkor a másik dokinak a jobb oldali szárny végén lehet az irodája. Sose értettem a fölösleges fényűzést, de inkább nem is foglalkoztam tovább vele, hiszen elértem a folyosó végét. Térdig érő kisruhámat megigazítottam, mély levegőt vettem, majd bekopogtam.

-    Jöjjön be!- kiáltott ki egy férfi hang.

Az ajtón belépve, egy nagyobb irodában találtam magam.

Beavattak minket is

Olvastam könyvben, megnéztem filmben!

2014. március 28-án voltam megnézni moziban A beavatottból készült filmet. Nagy reményekkel álltam a mozi előtt, várva, hogy végre vászonra vetítve is megnézzem azt, amit már a képzeletemben elképzeltem.

Végig izgultam az egész filmet. Nem csalódtam. Annyira jó volt, mint a könyv. Vissza tudta adni ugyanazt a hangulatot. Teljesen hatásvadász volt. Tudom, ezt rossz jelzőként szokták használni, de én most csakis jóként alkalmazom. Hatásvadász volt. Ennyi. Hiába tudtam mi fog történni, akkor is meglepődtem, és teljesen kiborultam, vagy örültem, jelenettől függően. Majdnem elsírtam magam a moziban,

A beavatott

Veronica Roth, amerikai írónő regényét 2012-ben adták ki Magyarországon. Egy disztópiás, poszt apokaliptikus trilógia első részéről van szó. Mára már világhírű, s világsikerű regényről beszélhetünk.

Egy ismerősöm rakta ki a belőle megjelenő film trailerét. Megnéztem, és hiába angol volt (analfabéta vagyok hozzá, nem bírom felfogni), érdekelni kezdett. Így hát beszereztem magamnak is egy könyvet. Elkezdtem olvasni, aminek végül az lett a vége, hogy nem tudtam letenni. Magával ragadott az a világ, amit megteremtett az írónő. Teljesen beleéltem magam, és az a 440 oldal pillanatok alatt elrepült. Délután kezdtem neki, és másnapra már ki is olvastam. Hajnalig le se tudtam tenni, csak amikor már kiolvastam a könyvet. Azután pedig csak bámultam magam elé a semmibe.

Szerintem nem is pislogtam egy jó darabig. Nem tudtam gondolkodni, mert teljesen ledöbbentett a könyv. Érzések sokasága kavargott bennem. De legfőképpen azaz egy kérdés foglalkoztatott, hogy

Bomoljon a nép

Van egy regény, amit meg kell mindenkinek ismernie. Annyira jó, hogy hihetetlen. De mégsem az a leghihetetlenebb, hogy jó. Hanem az, hogy magyar erotikus thriller. Ez egy igazán ritka műfaj a magyar írók között, sőt Magyarországon, még nem is annyira felkapott. Most egy ilyen magyar regényről beszélek, amely megérdemli azt, hogy sokan megismerjék.

Lakatos Levente Bomlás könyve egyszerűen fantasztikus. A Dr. Lengyel sorozat második részeként jelent meg 2013-ban. Első része a Loveclub. Elsőként eléggé félve olvastam el, mert, hogy magyar. De utána be kellett látnom, hogy Levente igenis jól ír. Felvehetné a versenyt bármelyik külföldi íróval. A Bomlásnál ez az érzés csak megerősödött bennem. Ez az eddigi legjobb könyve! Levente könyvei egyre csak jobbak, és jobbak lesznek!

Az erotikus thriller egy nem igazán egy felkapott műfaj,

és le a kalappal Levente előtt, hogy bemerte vállalni, hogy ilyen műfajban fog írni. Ez az ő műfaja. Ma már el sem tudnám képzelni e nélkül a műfaj nélkül az életem. A könyvei egyszerűen magával ragadóak, eseménydúsak, szórakoztatóak, és nagyon bomlasztóak.

Dr. Lengyel a sorozat egyik „főszereplője”. Nem lehet nem szeretni őt.
Mikor olvastam a Bomlást, és Dr. Lengyel Dávidot láttam magam előtt, ahogyan a munkáját végzi, na, akkor döntöttem el, hogy én is kriminálpszichológus szeretnék lenni (az már más, hogy még nem sikerült). A munka, amit végez elképzelhetetlen. Maga, mint ember is elképzelhetetlen. Ezernyi arcot tudok magam elé képzelni róla,

Heti csaj

Vigyázat, Spoiler veszély!

Egy friss olvasmányélményemről szeretnék beszámolni, tegnap éjjel ugyanis egy nagyon jó könyvre bukkantam, és nem bírom ki, hogy ne osszam meg ezt másokkal is. Romantikus regényről van szó. A hímneműek most valószínűleg fintorra húzva szájukat máshová kattintottak… így mostmár nyugodtan áradozhatok róla. Ugyanis tényleg nagyon jó! Oké, persze nyilván hasonló a többi ilyen típusú regényhez, de mégsem sablonos. Sőt, nagyon is különleges. Egyébként Heti csaj a címe, Monica Murphy írta. Eszem ágában sem volt végigolvasni, úgy gondoltam, csak belelapozok, hogy megnézzem milyen… és nem bírtam letenni! A történet szerint Drew fiatal egyetemista, aki elképesztően jóképű, jól tanul és ráadásul az egyetemi focicsapat egyik legjobb játékosa, vagyis bomlanak utána a nők. Neki azonban nem kell kapcsolat, sőt még kaland sem. Csak egy álbarátnőt akar, ugyanis hálaadásra haza kell mennie, és be szeretne mutatni valakit otthon, hogy leszálljanak végre róla, amiért nincs senkije.

Hideg

Elmémben tükör,
Szép képet látok.
Éberen figyelem.

A feledés rám tör,
elnyom az álom.
Illan a fegyelem.

Félek egy részem,
tegnapról átok,
Már csak egy idegen.

Swati Avasthi: Ököl/Jog

Egy regény, amely felfedi az igazságot

2013-ban adták ki Magyarországon a Könyvmolyképző jóvoltából. Eleinte nem igazán akartam elolvasni. Nem tudtam miről szól, és a magyar címben sem volt semmi mondanivalója számomra. Ma már nem így gondolom.

Nemrég olvasnivaló híján elolvastam. Nagyon jól tettem. Erre a könyvre nem igazán vannak szavak. Ha soha nem olvastam volna, akkor bánnám (nézzétek el nekem ezt az oximoront). Ez az a mű, amit egyszer mindenkinek el kell olvasnia.

Végletekig izgalmas, felkavaró. Olyan érzéseket vált ki, amit nehéz szavakba önteni. Olvasod, és nem tudod letenni. Magával ragad a történet, az a szókimondás, amellyel Swati megírta ezt a művet, felejthetetlen. Teljesen őszinte. Egy szinte tabunak számító dologról ír, amelyről soha, senki nem beszél szívesen. Mi, akiknek soha nem volt részünk benne, nem tudjuk milyen érzés az, amikor azok fordulnak ellened, akiknek törődniük kellene veled, és szeretet nyújtani. Ehelyett ők adják az első pofont, ami ér az életben.

Kávészünet koncert- Debrecen

Mint látjátok, nem is olyan rég, pontosan 2014. április 11-én, a költészet napján koncerten voltam, méghozzá, egy Kávészünet koncerten. Az Apolló moziban tartották, teljesen ingyenes belépéssel lehetett részt venni 19.00 órától a Nagy teremben. Mivel hazudni nem akarok, és ömlengeni sem, így annyit jegyeznék meg, hogy IMÁDTAM!

Igazából nagyon élveztem a koncertet. Nagy bátran beültem az első sorba. Mikor még nem kezdődött el, jó ötletnek tartottam. Utána már nem annyira. Feszengtem az elején nagyon. Inkább csak lelkesen, mosolyogva néztem a zenekar ismert- ismeretlen tagjait.

Nagy vigyorral fejemen tapsikáltam a számok végén (szerintem kicsit ijesztő lehettem a színpadról, de hát ez van). Nem mertem énekelni azokat a számokat, amiket ismertem, mert meg kell jegyeznem, nem mindent ismertem. De, legalább tanultam valami újat.

Impotens férfit keresek tartós kapcsolatra

Ritkán hallani német modern regényíróról, hát még sikeresről is. Gaby Hauptmann-t, mint írónőt valószínűleg közéjük lehet sorolni, hiszen rengeteg könyvet- szám szerint 24 önálló regényt és egy 9 részes sorozatot- tudhat maga mögött. Néhányat magyar nyelvre is lefordították, így biztosítva a könyvek terjesztését a hazánkban.

Az Impotens férfit keresek tartós kapcsolatra második könyvként jelent meg 1995-ben. Magyar fordítását 2005-ben adta ki az Atheneum Kiadó. Már a cím is figyelemfelkeltő és biztos, hogy felmerül bennünk a kérdés, hogy egyáltalán ki keresne impotens férfit? És mégis minek?

A mai világban annyira a testiségen van a hangsúly a kapcsolatokban, hogy az érdeklődő olvasók már csak azért is el fogja olvasni a könyvet, hogy megtudja mi is váltotta ki ezt a gondolatot egy nő fejében. Gaby Hauptmann ezzel jól megragadja az olvasó figyelmét.

Impotens férfi kerestetik

Olvastam könyvben, megnéztem filmben!

Utáltam! Imádtam! Ez a két érzés mondható el a filmmel kapcsolatban. Ha olvastad a könyvet, tudod miért.

A film 2005-ben jelent meg, míg a könyv 1995-ben. Ahogy látszik eltelt egy kis idő. Ugyanúgy német a film, ahogy német a könyv. Ezzel semmi gond nincs. A szereplők jók, a rendezéssel sincs gond, de… Mégis ott van ez az apró szócska. De a történet borzalmas.

Azért is éreztem fontosnak megemlíteni mikor íródott a könyv, és mikor készült el a film, mert 10 év az 10 év. Itt látszik. Rengeteg a változás. Elveszett belőle valami. Nem csak a technológia hatott rá, hanem a forgatókönyvíró. Valami borzalmat művelt, egy teljesen jól megírt történetből. Hiányzik minden, ami a könyvben megvolt. A leveleket felváltotta az e-mail. Tudom, tudom, XXI. század, de kérem! Ha valami egyszer úgy van megírva, akkor hagyják úgy. És ez még csak egy apróbb változtatás benne.

Maga az egész történet lényege is megváltozik.

Hajnali ébredés

SZIGORÚAN CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Arra ébredtem, hogy egy forró test feszül nekem hátulról. A kéz, amely a testhez tartozott széthúzta combjaimat, hogy helyet biztosítson a munkálkodásának. A testhez tartozó egyik comb kitámasztotta az én combomat, hogy még véletlenül se zárjam vissza össze.

Nem akartam, fáradt voltam.

Egész este csak ezt csináltuk! Miért kínoz?

Hajnalodik már, de még csak éppenhogy. Hagyna aludni inkább. Tudja, hogy korán mennem kell dolgozni!

De ez a mögöttem lévő forró, és felizgult testet nem érdekli. Csak szeretne könnyíteni magán. Elkezdi előkészíteni magának az utat. A fürge ujjak lágyan simogatnak, izgatnak. A csiklómra koncentrál. Már kitapasztalta milyen hamar izgalomba jövök, ha a csiklómat veszi gondba. Köröz körülötte, lágyan meg-meg csipkedi. Halk nyöszörgés surran ki ajkaim között.

Már akarom. Izgalomba hozott.

Érzem, ahogy ajkaim nedvesednek odalent. Biztos ő is érzi. A levegőt egyre kapkodóbban veszem, lassan, de biztosan zihálni kezdek.