2014. május 27., kedd

Az írás maga



Mostanában nagyon érdekel az írás. Leszűkítve persze nem a helyesírásra gondoltam, vagy egyéb más írásra, hanem az alkotásra, amikor egy művet hozunk létre. Amikor megírom a bejegyzéseim - amit magamban csak cikknek nevezek - sokszor nem is gondolkodom a témán, hanem, ami éppen foglalkoztat, azt írom meg. Most is így vagyok vele.
Művek írásával már évek óta foglalkozom, de, hogy napvilág is lássa, azt csak idén kezdtem el. Eddig az a tipikus az asztal-fióknak-író-emberke voltam. Mikor jött a blog ötlete, gondoltam bele, hogy talán mások is szívesen olvasnák, amit írok. Tehát belevágtunk a többi Kultúrbúvárossal. Azóta szinte leállíthatatlan vagyok. Novellák, és cikkek pattannak ki a fejemből, míg sajnos megkezdett regényemmel nem haladok valami sokat.
Sokszor felteszik azt a kérdést, hogy miért jó írni? Miért kezdtem el én magam is írni? Egyszerű válasz az lenne, hogy a képzeletem már nem bírta a túlterhelést, valahova le kellett adni. De igazából nem ez a valódi válasz. Senki nem ezért kezd el írni. Valami konkrét célja van. Érzéseit kifejezni, másokat, vagy saját magát szórakoztatni, vagy egyszerűen csak híresnek lenni.

2014. május 26., hétfő

Vizsgaidőszak, avagy vizsgaidősuck…



Nem bírom feldolgozni, egyszerűen nem tudok túljutni a traumán, hogy újra elkezdődött a vizsgaidőszak. Ugye nem csak én érzem úgy, hogy a szemeszter, ami kétszer olyan hosszú észrevétlenül elrepül, ez a néhány hét pedig éveknek tűnik? Oké, azért persze túl lehet élni ezt is. Eddig egy vizsgaidőszak van mögöttem, és lám, élek. De az biztos, hogy jó tíz évet öregedtem, mire végigcsináltam, és néha komolyan eljátszottam a diliház és a kényszerzubbony gondolatával… Élénken él az emlékezetemben az a bizonyos január, amikor is a boltban célirányosan rögtön a csokik felé vettem az irányt, amikor annyi energia italt ittam, hogy néha már biztos voltam a szívleállásban, és amikor jobban sajnáltam magam, mint úgy általában szoktam. Na de azért volt is rá okom… 7 vizsgát besűríteni egy hónapba? ! (Jó, persze van, aki most röhög, hogy csak 7? Na de azért így kezdésnek nekem ez épp elég volt. ) Mondjuk teljesíteni a vizsgákat szerintem azért annyira nem nehéz. Az a bizonyos görbülés csak bekövetkezik tán… (Bár lehet, később erről megváltozik a véleményem.) 

2014. május 24., szombat

Kívülállók, vagy szereplők lennénk?



A címben felvetett kérdésre, elég nehéz választ adni. Nekem bizonyosan, viszont megeshet, hogy más olvasónak könnyebb lehet. Kérdésem arra vonatkozik, amikor olvasunk egy könyvet, akkor melyik nézőpontot – gondolok itt, a homodiegetikus- és a heterodiegetikus nézőpontra- részesítjük előnyben? Olvasóként teljesen más hatást ér el nálunk a megírt mű. Mindkét nézőpontra hoznék egy könyv példát. Homodiegetikus nézőpontban, azaz E/1. személyben írt könyvként Jeaniene Frost Cat és Bones vámpírvadászok sorozatának Félúton a sírhoz című regényét mondanám, míg heterodiegetikus nézőpontból, azaz, amikor egy külső narrátor által, E/3. személyben olvassuk a történetet J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatának Éjsötét szerető regényét hoznám példának.

2014. május 21., szerda

Mégis és mégsem











Boldognak lenni, mégis keseregni.
Oldottnak lenni, mégis befeszülni.
Gátakat áttörni, mégis megtorpanni.
Igyekezni folyton, mégis lemaradni.
Építeni bőszen, mégis lerombolni.
Sodródni az árral,

2014. május 20., kedd

Ugyanaz a fabula, más szüzsé



VIGYÁZAT, SPOILER!

Esetleg, akinek kevésbé érthető a cím, annak röviden megmagyaráznám mit is jelent. A fabula alatt azt értem, amikor a történet megegyezik, míg a szüzsé az, amikor ugyanazt a történetet más kontextusban, és stílusban írják meg. Mostanában foglalkoztat ez a téma, hiszen annyi könyvet olvashatunk, amelyek ugyanarra az alap sztorira épülnek, csak más a szereplő, a környezet, vagy éppen a velük megtörténő cselekmény. De a lényegük mindnek ugyanaz!
Erre legjobb példának tudom hozni E. L. James Szürke ötven árnyalatának trilógiáját. Aki, egy kicsit ismeri a könyvet, tudja, hogy megjelenésekor mekkora botrányt kavart. Erőteljes szexuális tartalma miatt nevezik, vagy éppen gúnyolják mamipornónak. Lelkes olvasóként belevetettem magam a történetbe, és teljesen lekötött, hiszen még soha nem olvastam ilyet. Viszont később másképp láttam. Mivel nem vagyok híve a spoilernek, így, aki nem szeretné tudni, hogy mi fog történni ne olvassa el, mert rengeteg könyvnek fogom lelőni a „poénját”.
Visszatérve a Szürkéhez!

2014. május 18., vasárnap

Görög isten



Féltem. Távol, több ezer kilométernyire az otthonomtól, egyedül, féltem. Kint vihar tombolt, az ablakon a spalettákat csak úgy zörgette az erős szél. Folyamatos mennydörgés rázta a falakat. Nagy csattanás. Nem messze csaphatott be egy villám. A spalettákon keresztül is átvilágít a folyamatos villámlás, ezzel rémisztően megnyújtva az árnyékokat.
Nem bírom tovább. Bebújok a takaró alá, a fejemre húzom. Nem véd meg semmitől, de legalább nem kell látnom a fény játékát. Olyan, mint gyerekkoromban. Akkor is a takaró alá menekültem a vihar elől. De itt más. Ott, akkor biztonságban éreztem magam, hiszen otthon voltam. Most egy teljesen idegen országban vagyok. alig pár napja érkeztem csak. Reménykedtem, hogy lesz időm megszokni az itteni életet, hiszen minimum egy évig fogok itt élni. De nem.
A vihar nem váratott magára. Ritka ilyenkor az ilyesfajta erős esőzés, de olykor-olykor előfordul. Tegnap még élveztem a forró nyári kánikulát, még volt időm kinézni a tengerpartra is, de ma már ki sem tettem a lábam. Az ég egész nap fekete volt, hideg szél fújt kint, az emberek alig mászkáltak kint az utcán. Egyedül reggel hallottam a dokkok felől a halpiacon nyüzsgő emberek zsivaját,

A TEK - hét margójára



Néha még nekem, kicsit visszafogottabb-inkább beülős-beszélgetős estéket kedvelő - fiatalnak is szüksége van egy kis bulizásra, erre pedig remek alkalom volt a múlt heti TEK búcsúztató az egyetemen. Ez nem épp kulturális esemény… sőt… De kell néha egy kis Majka is! Igen, Majka és a kultúra mondhatni nemigen vannak köszönő viszonyban sem. Leszögezném, nem a rappel van bajom! Magát a műfajt szeretem, viszont ózdi képviselőjét kevésbé. Nem tudom, hogy keveredtem a koncertjükre hétfőn, amely gyakorlatilag az első TEK - es buli volt. Egyrészt rábeszéltek, és egyébként is tanulni kellett volna, de kinek van már kedve ilyenkor? De nem mentegetem magam tovább, mert nemcsak elmentem Majkára, de nagyon jól is éreztem magam.  Este 11 körül kezdték a zenélést (vagyis valami olyasmit), a Kossuth kollégiumok közti szabadtéri színpadon, megnyitva ezzel a háromnapos tivornyát. Természetesen mondanom sem kell, hogy egy szöveget sem ismertem… Viszont a dalok végére minden refrén ment, és együtt üvöltöttem őket a tömeggel. Elkapott az életérzés! Ahogy a fények ide-oda cikáztak, és mindenki keze egyszerre emelkedett a levegőbe, hirtelen elhittem, hogy jó zenék mennek.

2014. május 11., vasárnap

Katy Evans: Real- Valós



Érdeklődve álltam neki elolvasni ezt a könyvet. Annyi jót hallottam róla, hogy felkeltette a kíváncsiságom, és hát a borító se semmi azért. Melyik nő nem akarna olvasni egy olyan könyvet, ahol egy bokszoló feszít a borítón, szép kockás hasakkal? Hát, nem sok. Mivel nem vagyok híve a spoilernek, így elég nehéz lesz kicsit bemutatni ezt a könyvet, mert az egyik dolog, ami jóváteszi a könyvet, annyira sok mindent elárulna, hogy akkor már nem lenne meg a varázs. De megpróbálom!
Szóval sok jót hallottam róla. A legfontosabb szempont viszont az volt, hogy végre nem egy lelki sérült, antiszociális, gazdag pasi könyvéről van szó (nem mondom, hogy azok rosszak, de már erős csömört kaptam tőlük), hanem egy teljesen alfahímről szól. Ez adta meg a kezdő lökést az elolvasásához. Elkezdtem olvasni, és nem akartam hinni a szememnek. Nem, nem azért mert annyira jó, hanem mert ugyanolyannak találtam, mint a többit. Sablonkönyvnek. De ezt az elején gondoltam!
Amikor jobban belemerültem a könyvbe, mert azért mégsem hagyhattam félbe, megtaláltam azt a pluszt, ami tetszett benne. Egyébként nem mondanám olyan jó könyvnek, hiszen sablonos. Lehet, hogy a szereplők nem ugranak rögtön az ágyba (végre valahol!),

Ajaj, beléd zúgtam…



Megoszlanak a vélemények arról, hogy létezik e barátság hím- és nőnemű között. Sokan állítják, igenis elképzelhető mindez, mások azt, hogy ilyen nincs. Tehát ez egy igen vitatott téma, de az biztos, hogy gyakran kerül napirendre, így nem bírom ki, hogy ne boncolgassam.
Akik azt mondják, hogy nincs barátság férfi és nő között, azok lehetséges, hogy már tápláltak gyengéd érzelmeket egy barátjuk iránt, vagy az a bizonyos barát érzett többet irántuk…
Mindegy, hogy melyik fél érez többet, ha felüti fejét a „kór”, mindenképp kellemetlen szituációk tömkelegére lehet számítani. Ha mi vagyunk azok, akiket menthetetlenül eltalált Ámor nyila, akkor nagy dilemma előtt állunk: mit csináljunk? Az első, amit tehetünk, hogy őszintén sugalljuk neki, többet érzünk iránta, mint barátság. Ezután meg kell ragadnunk minden alkalmat, amit vele tölthetünk, hogy még közelebb kerülhessünk hozzá. És figyeljük a reakcióit. De mi van, ha ezekből nem kapcsol az illető? Elvégre is jó barátok közt az ölelés, puszi, érintések

Rövid történet képekben by Ria

Elmentünk a...
 
..piacra és vettem...

2014. május 4., vasárnap

Egy balszerencsés nap




Lassan sántikálok az ajtóm felé, miután kisenyvedtem magam a taxiból. A bal lábam le akar szakadni a helyéről, így nem nagyon terhelem, csak vonszolom magamat. Kibányászom a kulcsom a táskából, de mihelyt bele akarom helyezni a zárba, kiesik a kezemből. Ahogy utána kapok, belevágok a kezemmel a mellettem lévő korlátba, de nem törődöm a pillanatnyi fájdalommal, ami végigrezeg a csontjaimban, inkább gyorsan lehajolok a kulcsért. Szerencsémre nem ért egyetlen baleset sem, amikor lehajoltam, de már visszafele nem volt ilyen szerencsém. Lendületből megfejeltem a kilincset. És nehogy már, valami egyszerű kilincs legyen, ez valami öntöttvas szörnyeteg, cikkcakkos szélekkel. Hülye viktoriánus házak!
Utálom a mai napot! Utálom az életet! Az egész világot! Mindent! Becsapom magam mögött a bejárati ajtót, lerugdosom a tropára ment cipőim, amelyek a kukában végzik fél perc múlva. Már csak egy forró fürdőre, és egy forró kakaóra vágyok, utána pedig csak el akarom felejteni a mai napot. Megnyitom a csapot a kád fölött, és odateszek egy bögre tejet melegedni a mikroba. Levetem a ruháim, és próbálok nem nézni a kék-zöld foltokra, amelyek a testem különböző pontjait díszítik. Lehet, ki kellene néhány horzsolást tisztítani, de nincs hozzá erőm. Majd a víz kitisztítja. Kiveszem a bögrém a mikróból, addig szóróm kakaóporral, amíg krémes, sötétbarna színe nem lesz, nyomok rá egy kis tejszínhabot, majd házi papucsomban átcsattogok a fürdőbe. Leteszem a kakaóm a kád szélére, elzárom a csapot. Kicsi félek belemászni a vízbe, érzem előre, hogy fájni fog. Beleereszkedem a kádba, közben halk káromkodások, és hangos sziszegések hagyják el a számat. Ez csíp! Lehet mégis ki kellett volna tisztítanom előtte a sebeket?
Nem sokáig törődök vele, miután közrefog a víz melege, magamhoz veszem a kakaóm, hogy lassan megigyam. Fáj minden tagom, de próbálok lazítani. Borzalmas napom volt. Ha történt valami rossz dolog, rögtön követte egy még rosszabb. Az egész reggel kezdődött…

2014. május 2., péntek

Sajnos most rohannom kell…



Azon gondolkodtam a minap, hogy ez a mondat bizony többször hagyja el a szánkat, mint kellene. És mivel amikor ez eszembe jutott, épp nem rohantam, belegondoltam, hogy ez mennyire rossz. Folyton sietünk, és még oda sem értünk egyik helyről a másikra, máris azon idegeskedünk, hogy hova kell még mennünk, mit kell még elintéznünk. Folyton pörgünk, lóhalálában élünk. De tulajdonképpen hová is szaladunk ennyire? Néha úgy érzem, hogy az életem egy maratoni futóverseny… és bizony néha én már a nyelvemet taposom fáradtságomban… Belegondoltam: mi van, ha olyan dolgok mellett szaladok el, amik nem jönnek vissza? Hisz annyi apró öröme van az életnek, amelyekről tudomást sem veszünk.

Könyvfesztivál- Összeült a PANEL



Mint ahogy kedves barátom, Mr. D is mondta, 2014. április 25-én részt vettünk a Budapesten megrendezett Nemzetközi Könyvfesztiválon. Mivel elég távolról érkeztünk, így erre az egy napra mentünk ki csak, de ez is felbecsülhetetlen volt. Két előadáson is részt vettünk, de én inkább az elsőről ejtenék szót, amely sokkal jobban megfogott, és érdekelt.
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület programjaként hirdették meg Tömeges digitalizálás: az árva művek felhasználásának új távlatai címmel. 13:00-kor kezdődött a Szabó Magda teremben. Bevallom fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit is takar ez a cím, de valami megfogott benne, és így rávettem a többieket, hogy nézzük meg ezt az előadást.
Megkerestük a Szabó Magda termet, és ott várakoztunk az ajtónyitásra. Kis csúszással kezdték csak el az egészet. Olyan volt, mint egy konferenciabeszélgetés. Dr. Mezei Péter volt a „műsorvezető”, aki bemutatta a társaságot: Dr. Halász Annamária, Dr. Vígh Annamária, Kollár Árpád,

Nap fele néz



Ahogy ígértem korábban, valóban elmélkedem egy kicsit, az előzőekben már megjelölt témában. Elöljáróban szólnék pár szót arról, hogy honnan is indult a dolog, és hová jutott eddig.
A Neokhrome biztosan a Nap felé nézett, hiszen utolsó lemezük címe nyomán, az együttes is a Perihelion nevet kapta. Úgy gondolták, a Neokhrome név már nem azt a tartalmat képviseli, amit ők. Ez egyébként már a Perihelion című lemezen is megfigyelhető. Összehasonlításként itt egy…:
…az újabb vonalból is egy: https://www.youtube.com/watch?v=aWr0KBQ-1xs
…illetve már Perihelion néven futva: https://www.youtube.com/watch?v=nWjm1qhpcLo
Az első videónál volt korábbi vonal is, de aki nem hiszi, és mégis érdekli ez a dolog, az járjon utána! Egyébként sokan tartják a Thy Catafalque-hoz hasonlónak az új vonalat, bennem valahogy nem merült ez fel, csak miután megemlítették nekem. Talán használnak az egyébként műfajra jellemző közös eszközöket, de nekem nem ugyanazt a hangulatot adja.
Az én szívemhez az újabb, akár avantgárd metálnak is nevezhető vonal áll közelebb.

9.









Kilencedik életem,
engedem, hadd menjen.
Elfoszlik a semmiben,
magával ránt engem.

Süppedek a sötétben,
magányom kényelem,
súlytalan a félelem,