Mostanában
nagyon érdekel az írás. Leszűkítve persze nem a helyesírásra gondoltam, vagy
egyéb más írásra, hanem az alkotásra, amikor egy művet hozunk létre. Amikor
megírom a bejegyzéseim - amit magamban csak cikknek nevezek - sokszor nem is gondolkodom
a témán, hanem, ami éppen foglalkoztat, azt írom meg. Most is így vagyok vele.
Művek írásával
már évek óta foglalkozom, de, hogy napvilág is lássa, azt csak idén kezdtem el.
Eddig az a tipikus az asztal-fióknak-író-emberke voltam. Mikor jött a blog
ötlete, gondoltam bele, hogy talán mások is szívesen olvasnák, amit írok. Tehát
belevágtunk a többi Kultúrbúvárossal. Azóta szinte leállíthatatlan vagyok.
Novellák, és cikkek pattannak ki a fejemből, míg sajnos megkezdett regényemmel
nem haladok valami sokat.
Sokszor
felteszik azt a kérdést, hogy miért jó írni? Miért kezdtem el én magam is írni?
Egyszerű válasz az lenne, hogy a képzeletem már nem bírta a túlterhelést,
valahova le kellett adni. De igazából nem ez a valódi válasz. Senki nem ezért
kezd el írni. Valami konkrét célja van. Érzéseit kifejezni, másokat, vagy saját
magát szórakoztatni, vagy egyszerűen csak híresnek lenni.