Ugyanaz a fabula, más szüzsé

VIGYÁZAT, SPOILER!

Esetleg, akinek kevésbé érthető a cím, annak röviden megmagyaráznám mit is jelent. A fabula alatt azt értem, amikor a történet megegyezik, míg a szüzsé az, amikor ugyanazt a történetet más kontextusban, és stílusban írják meg. Mostanában foglalkoztat ez a téma, hiszen annyi könyvet olvashatunk, amelyek ugyanarra az alap sztorira épülnek, csak más a szereplő, a környezet, vagy éppen a velük megtörténő cselekmény. De a lényegük mindnek ugyanaz!

Erre legjobb példának tudom hozni E. L. James Szürke ötven árnyalatának trilógiáját. Aki, egy kicsit ismeri a könyvet, tudja, hogy megjelenésekor mekkora botrányt kavart. Erőteljes szexuális tartalma miatt nevezik, vagy éppen gúnyolják mamipornónak. Lelkes olvasóként belevetettem magam a történetbe, és teljesen lekötött, hiszen még soha nem olvastam ilyet. Viszont később másképp láttam. Mivel nem vagyok híve a spoilernek, így, aki nem szeretné tudni, hogy mi fog történni ne olvassa el, mert rengeteg könyvnek fogom lelőni a „poénját”.

Visszatérve a Szürkéhez!

Ugyebár adott nekünk egy esetlen szűz leányka, vagy ha nem is teljesen szűz, akkor csak a szadomazo terén az. Van egy nagyon gazdag, jóképű, és annyira sármos férfi főszereplőnk, hogy rögtön a lábai elé akarjuk vetni magunkat, engedelmeskednénk minden parancsának. Közelebbi kapcsolatba kerül a főhősnőnk és a főhősünk egymással, méghozzá elég bensőségesen, amihez általában kötnek egy titoktartási szerződést. Ahogy utaltam rá, a nő valahogy sose próbálta ki a BDSM egyik válfaját sem. Viszont a férfi főszereplőnk nagyon is jártas ebben, máshogy el sem tudja képzelni az életét, hogy annak ne lenne része. Ezek után a nő és férfi igen érdekes kapcsolatot folytatnak. Hol együtt vannak, hol nem. Van, amikor jön a gazdag pasinak egy ellenség, aki mindenféleképpen a nőt akarja megtámadni, de végül a jó nyer. Ott van a rangbeli különbség is, ami köztük ál, de felülkerekednek rajta. Teljesen egymásra vannak utalva, nem bírnak egymás nélkül létezni. De, ahogy számíthatunk rá, úgyis happy end lesz a vége.

Ismerős a történet? És nem csak E. L. James tollából? Éppen ezért is mondtam, hogy ugyanaz a történet, csak más színezettel. Ezt az alap sztorit ugyanúgy megtaláljuk Sylvia Day Crossfire sorozatában is, ami nemhogy csak három részen át nyújtaná a történetet, hanem húzza egyfolytában, és már nem is tudom, hányadik résznél tartunk, de az biztos, hogy a 4 részt átléptük, és még mindig nincs vége! És még Sylvia Dayen és E. L. Jamesen kívül megtaláljuk Raine Millert is a sorban a Blackstone- affér eddigi könyveivel. Mondanom sem kell, ezek csak a nagyobb írók, akik nevet szereztek vele maguknak, de ott van még több kisebb író is, akik ugyanezt az alap sztorit használták fel. Ameddig csak a Szürke ötven árnyalatát olvastam, teljesen boldog voltam, tetszett is a könyv, hiszen egy teljesen új világot mutatott be nekem. De miután már a 3. hasonló könyvet olvastam, teljesen megutáltam, és annyira túl sok lett ugyanaz a történet századjára, másféleképpen leírva, hogy már a következő könyveket be sem fejeztem, ott hagytam.

Igazából eddigi írásommal arra szeretnék mutatni, hogy mennyire el tudnak sablonosodni egyes ötletek. Valaki sikert ér el vele, így mindenki ugyanazt akarja elérni. A kiadók szintén sikert akarnak, hiszen az hozza a bevételt, és úgy gondolják, ezzel nyerhetnek. Viszont, amikor már több tízezret kiadtál a könyvekért, és egyszer megvan, csak másképp leírva, egyáltalán nem lesz kedved megvenni újból, csak más írótól. Egy idő után olvasóként beleunsz abba, hogy mindig ugyanazt kapod, így nem fog érdekelni, viszont akkor mit olvass, ha csak ezeket adják ki? Erre sajnos nem tudom a választ, viszont egyszer jó lenne megtudni, hogy mi erről a kiadók véleménye.

Ria