2014. május 2., péntek
9.
Kilencedik életem,
engedem, hadd menjen.
Elfoszlik a semmiben,
magával ránt engem.
Süppedek a sötétben,
magányom kényelem,
súlytalan a félelem,
itt jelentéktelen.
Nem szövök szép álmokat,
a vágy sem símogat.
Nem látok torz arcokat,
bús nyugalom ringat.
Nem fáj semmi!
Nem félek!
Örülök, hogy nem élek,
s újra szabad a lélek!
Cindy
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése