2014. május 2., péntek

9.









Kilencedik életem,
engedem, hadd menjen.
Elfoszlik a semmiben,
magával ránt engem.

Süppedek a sötétben,
magányom kényelem,
súlytalan a félelem,

itt jelentéktelen.

Nem szövök szép álmokat,
a vágy sem símogat.
Nem látok torz arcokat,
bús nyugalom ringat.

Nem fáj semmi!
Nem félek!
Örülök, hogy nem élek,
s újra szabad a lélek!

Cindy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése