A „konyhafilozófiáról”

Ha lenne olyan szak, hogy „konyhafilozófia”, akkor szerintem én biztosan oda járnék. Elmélkednék az élet nagy dolgairól - de nyilván teljesen amatőr, már-már szégyenletes módon. Mindenféle filozófiai előképzettség, és persze tehetség nélkül. Szeretném, komolyan. De nincs ilyen szak. Pedig milyen jól hangzana: Dr. XY, konyhafilozófus. Na, jó, befejeztem… Szóval, mivel nincs lehetőségem konyha filozofálni egyetemi keretek között, így általában az írásaimban szeretem kiélni eme hajlamaimat. Ennek pedig ti isszátok meg a levét, kedves olvasók…

Vagy mégsem? Mr. D. írt már olyan cikket, hogy a populáris irodalom védőbeszéde, én pedig most a konyhafilozófia védőbeszédét alkottam meg. Mivel nemcsak a filozófiához, de a védőbeszéd íráshoz sem értek, így ez is rettentően amatőr lesz – gondoltam szólok.

Bár tényleg nem konyítok e „tudományhoz”, azzal azért tisztában vagyok, hogy nincs egyértelmű válasz egy filozófiai kérdésre sem. Azaz, rengeteg válasz van. Ennek nem az az oka, hogy filozófusok butábbak, mint bármely más területen tevékenykedő tudósok. Az, hogy nem lehet választ adni arra, hogy mi az élet, mi a halál, a lélek, a szeretet, szerelem, fájdalom, és még sorolhatnám. Esszenciális kérdések ezek, nem lehet emberi, ismeretelméleti szinten megmagyarázni őket. De valljuk be, mindenkit érdekelnek, nagyon is. Talán pont ezért, mert az életünk részei, annyira fontosak, és olyan bosszantó, hogy nincs rájuk egyértelmű válasz… Ismétlem, NINCS! Így a filozófusok is csak találgatnak. Akkor meg már miért ne elmélkedhetnénk mi is? Attól, hogy nincs diplománk belőle… Így mindenki kialakíthat egy saját véleményt. Ami persze teljesen megalapozatlan, összeszedetlen, és véletlenül sem teljes – de saját. Másoknak lehet egyetérteni vele, és lehet cáfolni. De ahhoz előbb végig kell gondolni. És akkor már elérte a célját. Legalábbis szerintem mindenképp. A konyha filozófia a mindennapjaink része, ezt nem tagadhatjuk. Minden nap előkerülhetnek olyan kérdések, amelyeken töprengünk, próbáljuk megválaszolni őket. Akár magunkban, akár másoknak. Nyilván nem Arisztotelész, vagy Platón nyomdokaiba akar lépni, aki konyha filozófiába kezd. Nyilván a válaszokat sem akarja megtalálni. (Tudja, hogy úgysem lehet.) Ha magamból indulok ki, akkor inkább azt szeretné, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz. Vagy akár másokat is közelebb hozzon. Szerintem az, hogy mit gondolunk bizonyos filozófiai kérdésekről, azt is meghatározza, hogy hogyan élünk, mi az ars poeticánk tulajdonképpen. Ezt pedig meg kell fogalmaznunk. Persze véleményünk idővel változhat is… Bizonyos dolgokat átértékelünk, ahogy érettebbé válik a szemléletünk. Vagy talán épp valaki más hatására gondolunk át egy adott kérdést… Szerintem a konyha filozófia igenis jó! Ne becsüljük le, kérem szépen. Ha így teszünk, azzal magunkat, a saját gondolatainkat becsüljük le! Illetve másokét! Ezek a gondolatok persze a megoldástól még igencsak távol állhatnak… De valaki számára fontosak. Igen, talán csak a konyhába valók. Vagy talán inkább az életbe? ! Talán akár egy ilyen kulturális oldalra? Hisz filozófiai gondolataink a maguk egyszerűségével, mégis nagyszerűvé válhatnak, segíthetnek, vagy csak elgondolkodtathatnak. Említettem már, hogy nem arról van szó, hogy nincs válasz – hanem sok vélemény létezhet. Talán ezek együtt jelentik a VÁLASZT? Ja, hogy már el is kezdtem a konyha filozofálást? ! Hiába, nem lehet tőle elszakadni.

Bogi