Ha egy könyv beszélni tudna

Címem választása nem véletlen. Ez a könyv, amelyről most szó lesz, számomra egy ritka kincs. Olyan verses kötetről beszélek, amely könnyekig meghatott. Elsőként fordult velem ilyen először. Tegnap utaztam el érte, ráadásul egy dedikált példányért. Mit ne mondjak nagy volt az öröm.

A költő verseit nem ismertem eddig, kellően, hiszen csak táborbeli felolvasáskor hallottam tőle párat. Ott kezdtem érdeklődni az írása iránt, így felkerestem, hogy van-e még könyve. Jól tettem. Amikor olvasni kezdtem, elsőként csak ledöbbentem. Nyíltság és őszinteség sütött minden szóból. Egy olyan világot tár elénk, olvasók elé, amelyhez nagy akaraterő kellett, hogy kitárja. Ahogy olvassuk, úgy merülünk bele ebbe a világba, és kezdjük érezni a gyomor- és szívszorítást. Teljesen beleéljük magunkat.

Bevallom őszintén, hogy versekhez nagyon kritikusan állok. Egy két olyan költőt, és művet olvasok szívesen, amelyek tényleg hatással is vannak rám, és később nem csak elsüllyed a többi elolvasott ponyva, számomra semmit nem jelentő versek közé. Ez a kötet nem ilyen. Mély hatást gyakorolt rám, belém ivódott. Láttam magam előtt a kivetített képet. Ha egy könyv, nem!....ha ez a könyv mesélni tudna, egy olyan életet tárna elénk, amely tele van szenvedéssel. Mégis érezzük benne az erőt, azt, hogy aki ezeket átélte egy harcedzett személyiség. Nagyon sok mindent látott, megélt. És ezt, mind a könyv mondja el.

Nem akarok hosszú bejegyzést írni, hiszen nem szeretném lerántani a leplet a könyv tartalmáról, vagy bármi másról. Amit kiemelnék, hogy tiszta szívvel tudom ajánlani bárkinek, hiszen lesz olyan momentum benne, ahol akár saját maga szenvedését fel véli ismerni, vagy csak annyira meg fogja hatni, hogy (hozzám hasonlóan) könnyekben fog kitörni. A verseskötet pedig nem más, mint Áfra János: Glaukóma című könyve.

Egy mondatban talán így foglalnám össze:

„Szem nem marad szárazon, szív nem marad érintetlenül.”

Ria