Nem is
olyan régen remek ötletem támadt. Nyáron elolvasom William Shakespeare összes
művét, méghozzá ABC sorrendben. Persze, az alapötlet nem saját kútfőmből
pattant ki, hanem Julia Quinn egyik kékharisnya főszereplőnője olvasott
Shakespeare műveket ily módon. Akkor még hülyeségnek tartottam, most már nem.
Én magam is belevágtam, méghozzá-e jeles napon (2014. 07. 09.). Hetente
kétszer, amikor cikkeimet megírom, tudósítani fogok, hogyan is haladok a
kihívással, illetve egy kis véleményt, kritikát is belecsempészek az elolvasott
műről.
A
kihíváshoz pár nappal ezelőtt megtettem az előkészületeket, interneten
megkerestem Shakespeare összes műveinek listáját, majd Word-ben szépen ABC
sorrendbe raktam (egyszerű lustaság). Sajnos itthon, könyvespolcaink rejtekében
nem sok könyv található tőle, így gondoltam sokat fogok járni könyvtárba
mostanság. Szerencsémre a sorrendben első könyvet idehaza is megtaláltam. A két
veronai nemes.
A délelőtt
folyamán neki is kezdtem, és igen hamar befejeztem. Egészen könnyű volt olvasni
és megérteni is Szabó Magda fordításában. Persze, a klasszikus nyelvet tükrözi,
mégis érhető és lendületes a stílusa. Ferencz Győző Utószava a mű végén
igencsak elgondolkodtatott. Sok dologban igaza volt, de sok helyen nem értek
egyet vele.
Nekem sem
kerülték el a figyelmem a kezdeteleges hibák, mert, ahogy megtudtam ez egy
egészen korai mű Shakespearetől. Viszont nem is zavartak. Inkább azt mutatták,
hogy egy nagy író is tud hibázni, főleg a pályafutása elején. A téma egészen
magával ragadó volt. A szerelem és barátság erősen jelen volt. Főleg, amikor a
szerelem miatt eldobjuk a barátságot (Proteus), vagy a szerelmet a barátság
miatt (Valentin). Egészen érezhető a két oldal szembeállítása. Míg Valentinról
megtudjuk, hogy tiszta szívű, és kedves, hűséges, addig barátjáról, Proteusról
kiderül a teljes ellentéte. Megcsalja Júliát, persze nem testileg, hanem
„szerelmileg”, ha lehet így kifejezni. Miután Veronából apja utasítására
Milánóba kell utaznia, örök hűséget fogad Júliának, mégis megérkezésekor szerelmes
lesz Szilviába (ki Valentinba szerelmes, és ő is belé), így elárulva a
szerelmet és barátságot egyszerre.
Erősen
érezteti Shakespeare a két nemes ellentétét, jellemei eltérésüket. Az olvasó
mindvégig Valentinnak szurkol, őt sorra érik a csapások. Nem elég barátja
árulása, száműzik emiatt, és még útonállók seregébe is ütközik. De hiszen a
történet nem lenne vígjáték, ha tragikus véget érne, a dolgok végül jóra
fordulnak. Valentinról kiderül, hogy valójában milyen jóravaló ember is, hiszen
nem csak megbocsát Proteusnak, de Szilviáról is képes lenne lemondani saját
boldogsága árán. Másokkal szinte jobban törődik, mint magával.
Meg
említeném még, Proteus szolgáját, Dárdást. Ahogy Ferencz Győző írja, igazi
clown karakter. Megtestesül benne egy igazi bolond, aki tisztaságával hűen
tükrözi a társadalom, a világ hibáit. Véleményem szerint a komikumot inkább az
ő monológjai adják, hiszen Shakespeare remekül kifigurázza a többiek hibáit ez
által. Egy őszinte reflektálást hallunk tőle, mások hibáinak pellengérezését.
Erős társadalmi kritikát is rejtenek a monológjai, dialógusai, amit nem csak a
klasszikus korra tudunk azonosítani, hanem a jelenre is. És épp ez adja a
komikumot, hogy a Shakespeare által megírt műben észlelhető kritika még most is
megállja helyét, be tudjuk helyettesíteni a mai világba. Szép köntösben van
tálalva a társadalomkritika.
Hiába egy
kezdetleges, még nem annyira kiforrott mű ez William Shakespeare tollából,
mégis csak ajánlani tudom. Egy egészen szórakoztató vígjátékkal találjuk
magunkat szembe, amelyről akár el is hihetjük, hogy megtörtént (Ferencz Győző
szerint igenis valós). Így, aki teheti, az olvassa el.
Utolsóként
egy gondolatot emelnék ki, amely egészen megragadott, és az egész történetnek
egy nagy csattanóját adja:
„…Milyen átok:
Ellenségnél rosszabbak a barátok!” (Valentin, V. 4.)
Ria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése