Nem is
olyan régen, amikor a kezembe fogtam egy könyvet, felháborodtam a benne
megadott műfaji meghatározáson. Idézem: „Műfaj: női irodalom”. Kérem szépen, ez
beskatulyázás! A barátaimmal is kisebb nagyobb vitába keveredtem, méghozzá
abban a témában, hogy ki- mit olvas. Igenis bárki bármit olvashat! Miért ne
lehetne, hogy egy idős, nagymama korú nő „tini regényt” olvasson? Miért ne
lehetne, hogy egy nő thrillert, horrort vagy éppen sci-fit olvasson? Vagy
fordítva, egy férfi miért ne olvashatna romantikus regényt? Ez mind egy nagy
beskatulyázás! Bezárnak minket az elvárások!
Persze
valamilyen szinten egyet is értek, hiszen egy kisebb gyermek ne olvasson olyan
könyvet, amelyben 18+-os jelenetek vannak. De ezeket akkor tüntessék fel. Ne
próbálják megszabni, hogy mit olvassunk. Ez a bizonyos nő irodalom kategória
pedig, véleményem szerint egyenesen borzasztó! Egy férfi miért ne olvashatná el
ugyanazt a regényt? Megmondom miért. Mert megszólnák érte. Ha el is olvassa,
élvezi is, és elmondja másnak, kinevetik. Sajnos, ilyen a társadalom, ez ellen
nem lehet tenni. De ez érződik a könyvek kiadatásánál is.
Kezünkbe
veszünk egy könyvet, már a borítójáról sütni fog, hogy vajon milyen réteget
céloztak meg vele. Ezzel persze semmi gond nincs, hiszen ez a marketing.
Viszont, akkor ne kizárólagosan egy réteget célozzanak meg, hanem többet
egyszerre. Nem lehetetlenség! Például saját baráti körömből tudom, hogy a tini
regényt, amit imádok, és ajánlanám például egy hímnemű társamnak, eléggé furán
néz rám, hiszen a borító csupaszív, rózsaszín, bohókás, szóval egy tini lány
könyve is lehetne. Ők is beleesnek abba a hibába, hogy a kiadóknak hisznek. A
borító alapján ítélik meg a könyvet, nem a belseje miatt. És visszatérve a
gondolatmenetem elejére, ez a kiadók hibája. Egy vásárlói réteget céloznak meg
több helyett.
Másik
hibaként még a könyvesboltok vagy online könyvesboltok műfaji könyvbesorolását
tartom. Tegyük fel! Hallunk egy könyvről, és interneten, vagy boltban utána
nézünk. Megtaláljuk, és utána meglepődünk, hiszen nem abba a kategóriába
tartozik, amit olvasni szoktunk. Rögtön le is mondunk róla, hiszen nem a mi
műfajunk. És ekkor felmerülhet a kérdés, hogy honnan tudjuk, ha el sem
olvastuk? Csak ezért, mert be van sorolva? Kihagyunk egy jó könyvet, mert
valaki valamilyen módon meghatározta, hogy ki- mit, milyen műfaji besorolás
alatt olvasson? Ne hallgassunk a kiadókra, még magukra az írókra sem!
Próbálkozzunk a könyvekkel, és, ha nem megy, akkor kijelenthetjük, hogy: Igenis
próbálkoztam, de nem ment! Ez nem az én műfajom! Ekkor már másként hangzik,
hiszen nincs benne az a tartalom, hogy mások határozzák meg, mit olvassunk.
Befejezésként,
még annyit tennék hozzá, hogy tényleg ne egy borító alapján, vagy a
meghatározása alapján ítéljünk meg egy könyvet. Vágjunk bele, nézzük meg
tetszik-e nekünk. Ha mindig csak a mások által megállapított besorolásokra
hallgatunk, észrevétlenül is, de mások fognak dönteni helyettünk. Ezt vegyük
figyelembe!
Egy rövid
párbeszéddel mutatnám, hogy miről is beszéltem:
Én (Ria):
most figyelj...nézd azt...
Én: olvasod
a BOmlást!
Én:
besorolása: erotikus--thriller
Én: kb 5
lapnyi szexjelenet ha van benne összesen sokat mondok...
Én: kezedbe
vennéd anélkül, hogy ne ajnároztam volna?
Mr. D:
eszembe se jutott volna, soha :_D
Mr. D:
főleg a borító alapján :D
Én: nah, ez
a mondanivalóm :D
Én: ne a
borító, és ne a besorolás alapján ítélje meg az ember :D
Ria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése