Amiben Japán a legjobb

Ha azt mondom „manga”, akkor a legtöbb ember rögtön Japánra asszociál. Ez rendjén is van, hiszen a legjobbak, és maguk a kitalálók is a japánok. Viszont, már nem csak mangákról híresültek el, hanem az animéikről, és a nemrég térhódításnak indult visual novellekről is. Mint előző cikkemben, itt is kijelenteném, hogy itt is egyéni véleményre támaszkodva beszélnék, bárki másnak eltérhet ettől a véleménye.

Elsőként azzal a problémával kezdeném, hogy gyakran éri a manga/ visual novel/képregény olvasókat, hogy igazából nem is olvasnak, hanem csak a képeket nézegetik. Amit a kezükben tartanak, az nem számít könyvnek (értelmezésem szerint olyan könyvnek, amelyben komoly, hangoztatni való dolgokat írnak le, és biztos nem lesz benne rajz, kivéve, ha szakmaiság miatt kell), legfeljebb meséskönyvnek, amit a gyerekeknek gyártanak külön.

Ilyenkor jön a felháborodás, eme gonosz megjegyzésekre (szerintem jogosan). Feltehetjük a kérdést, hogy ezek nem számítanak olyan műnek, mint egy teljes értékű könyv? Dehogynem, csak vannak olyan emberek, akik nem így gondolják. Persze, mindenkinek egyéni véleménye lehet. Viszont, attól, hogy képek szerepelnek egy történetben, még ugyanúgy megmarad könyvnek is. Annyiban segít, hogy míg egy könyvben, hosszas leírások vannak egy- egy szereplőről, cselekvésről, ruházatról, stb., addig itt a szemünk előtt van, már a szerzők megmutatták nekünk, nem kell képzelegni. Itt már a szerzők nem ránk bízzák a szereplők, a tájak, a helyszínek, stb. elképzelését, hanem megadják nekünk az általuk teremtett világot, amit vagy befogadunk, vagy nem. A párbeszéd részek viszont ugyanúgy megvannak, sőt szinte a legtöbb japán remekműben, csak ezekkel találkozhatunk. Elolvashatjuk őket ugyanúgy, viszont itt egy teljesen más szövegkörnyezetben jelennek meg, és másként fogjuk értelmezni, realizálni az illusztrációk befolyásolása alatt. De megeshet, hogy ez volt a szerzők célja is.

A másik probléma, mit sokan ráfognak ezekre a műfajokra, hogy durvák, és butaságokat terjesztenek. Itt ki kell jelenteni, hogy persze, van ilyen. De könyvben ugyanúgy nincs? Dehogynem. Ezeknél a műfajoknál annyi a különbség, hogy eggyel többször fordul meg. Viszont a jelöléseket mindig megtaláljuk, hogy melyik műtől mit várhatunk, csak éppenséggel érteni kell hozzá. Ha tudjuk, mi van a kezünkben, akkor nem érhet meglepetés. A japánoknak, mint más kultúrának a mi mércénkhez viszonyítva elég más a felfogása, és életstílusa. Így kifejezetten oda kell figyelni, hogy mi kerül a kezünkbe, és mielőtt neki kezdünk, a műfaji besorolásokat jól be kell tanulni. Akkor még véletlen sem akadhat a kezünkbe olyan, amiben pl.: testvérek közötti szerelemről van szó, vagy férfiak kapcsolatáról, illetve még kölünböző véres jelentek leírását, vagy illusztrálását találhatjuk meg benne, stb. Ezekre külön oda kell figyelni. Viszont nem csak ilyenek akadhatnak a kezünkbe, hiszen saját példámon tudom bizonyítani, hogy véletlen kezembe akadt egy olyan mangasorozat, amelyben történetbe foglalva egy japán mondát ismerhettem meg, és egy népcsoport történetét. Mondanom sem kell, hogy megfogott. Ilyenkor sokat tanulhat az olvasó, hiszen még rajzokkal is szemléltetik a különböző dolgokat, eseményeket.

A visual novelleknél elsőnek tisztáznám mit is jelentenek. Az internet korában, ma már elképzelhetetlen, hogy valaki ne legyen meg számítógép nélkül. A visual novelleket erre találták ki. Igazából mangák gépen, de itt már van annyi különbség, hogy míg a képek váltakoznak, néha-néha felbukkan olyan opció, hogy az olvasó dönt valamiben, amellyel a történet további kimenetelét befolyásolja. Ezzel jobban belevonják az olvasót a történetbe. Ezek között is ugyanúgy megvannak a besorolások, itt is figyelni kell a műfajokra. Viszont rengeteg dolgot tanulhatunk így meg, és láthatjuk, hogy különböző döntéseknek mi lehet a következménye (esetleg) a való életben.

Mivel az előbbiekben kifejtettek saját véleményen alapulnak, nem is csűrném-csavarnám a szót tovább inkább elmondanám még, hogy a mangák és a visual novellek igenis jók, és ugyanúgy komolyan lehet őket venni, mint egy könyvet. Aki ezeket olvassa (én is), azok egy egészen más kultúrát, műfajt ismernek meg ez által, így, lehetséges, hogy valamivel többre tudják értékelni a szépirodalmi műveket, ahol az írók rengeteg munkát fektetnek abba, hogy a dolgokat érthetően szemléltessék. Persze ezzel nem azt mondom, hogy mások nem így gondolják, de, csak talán, így lehetséges. Egy-egy mélyenszántó, vagy hosszabb regény olvasása után egészen felüdítő a kezünkbe venni a hasonló műfajokat, hiszen itt már minden készen van, az elménknek nem kell mindent a fejünkben illusztrálni, csak befogadnia. Talán ez a legjobb oldala a mangáknak, visual novelleknek, képregényeknek.

Ria