Segíthetek?

"Bölcsészkarra akarsz menni?

És hova tovább utána?

KFC vagy Burger King?”

Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hagyták el jó pár ember száját, amikor elhatároztam, hogy bölcsészkarra adom be a jelentkezésemet. Mint mindenki, én is azzal érveltem, hogy szeretek olvasni, írni és érdekel az irodalom. Nem tudtam ennél többet, de ennek már lassan egy éve…

Aztán bekerültem és elkezdődött az egyetemi élet. Gólyatábor, az első előadások, szemináriumok, lógások és bulik, az első vizsgaidőszak. Időbe telt mindenbe belerázódni, rengetegszer volt, hogy elkéstem, mert nem találtam a termet. Rosszabb volt, mint egy labirintus. Az első félévet nem úgy zártam, ahogy terveztem, de segítséget adott, hogy miken javítsak a jövőben. Szerencsére nem kellett egyedül bejárnom ezt az utat, mert hihetetlen jó csapatba kerültem. Örömmel gondolok a hajnalba nyúló tanulásokra és az azt követő, szintén hosszúra nyúló bulikra egy sikeres vizsga, vagy zh után.

Jöjjön egy fontos tévhit, ami miatt elítélik a bölcsészeket: az, hogy nekünk nem kell sokat tanulni. Tény, hogy nem kell nagyon küzdeni a kettesért, de aki arra törekszik, tényleg adogathatja a krumplit kólával pár év múlva. Ezzel nincsen semmi baj, lehet életcél ez is. Azonban vannak, akik többre vágynak és én is közéjük tartozom.

Áprilisban az 50 kredites képzések közül is választanunk kellett, ki minorra, ki specializációra megy tovább. Az irodalom és nyelvésztantárgyak dzsungelében fontos dilemma, hogy melyik irányba tovább. Hálózatmodellek vagy verselemzések? Filológia vagy olvasószeminárium?

Az én választásom a néprajzra esett, kacsintgatok az antropológiai nyelvészet irányába, a szívem azonban mindig is az irodalomé lesz. Kívülállók számára lehetetlenség megérteni, hogy mi olyan jó egy műelemzésben, amikor is atomjaira szedsz egy alkotást és belemagyarázod saját gondolataidat. Ezzel a módszerrel azonban a középiskolai irodalomtanárok dolgoznak. Hiszen a „Mire gondolhatott a költő...” kezdetű mondat napjainkban szállóigévé vált.

Az egyetemen hagyják az embert gondolkodni. Fontos a szubjektum, és az, hogy az ember önálló entitás, saját véleménnyel. Megmondom őszintén, ez nekem új volt. Nem futószalagon gyártják a bölcsészeket és ez nagyon pozitív.

A címben szereplő Segíthetek? kérdés hagyja el minden gyorséttermi dolgozó száját, vagy virít az ingjén kitűző formájában. Azonban ha belegondolunk, a felsőoktatási intézmények tevékenysége is e köré a kérdés köré csoportosul. Segítenek a fiataloknak megtalálni az utat, persze nem helyettük tapossák ki, de ott vannak mellettük. A húzós szorgalmi időszakban szórakozást is biztosítanak számukra, jobbnál jobb koncerteken vettünk részt a Kultúrbúvárosokkal ebben a szemeszterben.

A bölcsészkarhoz visszatérve: a büfészak, mekiszak és egyéb lealacsonyító jelzők sok ember lelkesedését elvehetik. De az én anyukám mindig azt mondta, hogy nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja. Szóval én csak támogatni tudom, ha valaki bölcsészetre adja a fejét, mert miután beadtad a jelentkezést, már nem vagy egyedül, egy egész kar nyújt neked segítő kezet.