Az őslakó

színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 87 perc, 2007

Stereo

rendező: Richard Schenkman

forgatókönyvíró: Jerome Bixby

operatőr: Afshin Shahidi

zene: Mark Hinton Stewart

vágó: Neil Grieve

szereplő(k):

William Katt (Art)

John Billingsley (Harry)

Ellen Crawford (Edith)

David Lee Smith (John Oldman)

Tony Todd (Dan)

Be kell, valljam, hogy életemben nem láttam ilyen zseniális filmet! Egy ismerősöm ajánlására vetemedtem arra, hogy megnézem ezt a filmet. Elsőnek kételkedtem abban, hogy teljes figyelmem leköti majd, viszont nagyon kellemeset csalódtam. Filmekben, és könyvekben a mai drámák nem az én műfajom, de ez a történet teljesen megfogott.

Mint látszik Az őslakók a dráma műfajába tartozik bele, és jogosan. Ahogy a klasszikus drámát, mint irodalmi műnemet  definiáljuk, abba pontosan beleillik. Legfőképpen a hármas egységet emelném ki, amelyet Nicolas Boileau állapított meg. Egy időben játszódik, hiszen nem vesz több időt igénybe a filmben is, mint kb. egy fél napot. Egy eseményhez köthető az egész, hiszen egy történet köré bontakozik ki a cselekmény. A helyszínt hagytam utoljára, hiszen nálam ez okozta a legnagyobb fejtörést. Sose gondoltam volna, hogy egy olyan film, amely, ha szűkebb értelemben vesszük egy szobában – ha tágabb értelemben, akkor John telkén – játszódik, érdekes lehet. De így volt. A beszélgetés, amely a barátok között zajlott, már az első perctől fogva lekötötte a figyelmem. Nem zavart, hogy semmi nem történik, vagy a helyszín nem változik. Inkább jónak tartottam, hisz így semmi nem tudta elvonni a figyelmemet a társalgásról, ami az egész film lényegét adta.

Igazán érdekes volt figyelni, ahogy a különböző doktori diplomával rendelkező emberek összevetik a tudásukat egy kezdetben még csak „sci-fi regény” kérdéseiben. Figyelni, ahogy a történet kibontakozásával egyre jobban bele lovallják magukat, míg végül maguk sem tudják mi az igazság, és mi a kitaláció. Barátjuknak nem hisznek, hiszen semmilyen különleges bizonyítékkal nem tud szolgálni, mégis tovább folytatják az eszmefuttatást a mi-lenne-ha-tényleg-létezne-ilyen alapon. Különböző tudományos szemszögek keverednek kezdve egészen a történelemmel, amely az alapját képezi, egészen a biológiáig, fizikáig, földrajzig, és még más tudományágakig a vallással bezáróan. Mindent érintenek benne, és minden lényeges kérdést felvetnek, amely csak megfordulhat egy ember fejében ezzel kapcsolatban. Maga a néző is úgy fogja érezni, hogy része a társalgásnak, és szinte már fel akar tenni ő maga is egy kérdést. Ahogy beleéljük magunkat, már magunk sem fogjuk tudni, hogy mi az igazság. Alapjaiban rengeti meg az eddig tanultakat, azokat a dolgokat, amelyeket tudunk. Olyan új tanításokat mutat nekünk, nézőknek, amelyekről álmodni sem mertünk volna, nem, hogy kijelenteni.

Maga a történet szerkezete teljesen felépített, és kigondolt. Egyetlen logikai buktatót sem tudunk benne találni. Belemerülünk, és elnyel minket is az események sodrása, és miután vége lesz a filmnek úgy érezzük, hogy megdőlt minden, amiben hittünk. Vallásos személyeknek nem ajánlatos megnézni, hiszen olyan dolgokat feszeget Az őslakó, amely magában a filmben is sírásra készteti a keresztény-vallást kutató professzort. Teljesen felforgatja világunk, és annyira mély, elgondolkodtató témát fog adni nekünk, amelyre sose fogunk tudni választ találni. Magában a filmben is elhangzik, egyfajta figyelmeztetésként, hogy amit ott beszélnek, se bizonyítani, se cáfolni nem tudják, így senkinek nincs joga ítéletet mondani, vagy döntést hozni bármiről is. Nem csak az eddigi tudásunk alapjait feszegetik, hanem az igazságra, és annak megítélésére is olyan megismerést adnak, amelyet az embereknek általánosságban véve, mindig alkalmazni kellene.

Lényegében, Az őslakókat, amely fenekestül felfordítja eddigi életünk, gondolkodásunk, csak ajánlani tudom. Aki egy kicsit is szereti valamelyik tudományágat, és érdeklődik iránta, az nézze meg, hiszen megtalálja majd benne a maga tudományát. Érdekfeszítő, cseppet sem unalmas történettel állunk szembe, amelybe a végén belekeveredik egy cseppnyi dráma is. Az a történet, amelyről a társalgás folyt, teljesen lezárt a néző számára, és egy másik szálat hagynak nyitva, lezáratlanul, a befogadó mégis a lezárt részt fogja boncolgatni, nem fogja hagyni kihűlni, amíg a nyitva hagyott eseményt pedig teljesen elfelejti, háttérbe szorítja. A forgatókönyvíró, Jerome Bixby egy zseniális filmet alkotott, egy zseniális történettel, és egy zseniális szerkezettel.

Ria