Könyvfesztivál- Összeült a PANEL

Mint ahogy kedves barátom, Mr. D is mondta, 2014. április 25-én részt vettünk a Budapesten megrendezett Nemzetközi Könyvfesztiválon. Mivel elég távolról érkeztünk, így erre az egy napra mentünk ki csak, de ez is felbecsülhetetlen volt. Két előadáson is részt vettünk, de én inkább az elsőről ejtenék szót, amely sokkal jobban megfogott, és érdekelt.

A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület programjaként hirdették meg Tömeges digitalizálás: az árva művek felhasználásának új távlatai címmel. 13:00-kor kezdődött a Szabó Magda teremben. Bevallom fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit is takar ez a cím, de valami megfogott benne, és így rávettem a többieket, hogy nézzük meg ezt az előadást.

Megkerestük a Szabó Magda termet, és ott várakoztunk az ajtónyitásra. Kis csúszással kezdték csak el az egészet. Olyan volt, mint egy konferenciabeszélgetés. Dr. Mezei Péter volt a „műsorvezető”, aki bemutatta a társaságot: Dr. Halász Annamária, Dr. Vígh Annamária, Kollár Árpád,
Dancs Szabolcs, és Dr. Legeza Dénes. Aki ismeri a nevüket, az tudja, hogy elég magas státuszban helyezkednek el, különböző területeken. Ők voltak azok, akik beszélgettek, és megválaszolták a különböző felmerülő kérdéseket.

Már az elején nagyon lekötött az egész társalgás. Elsőként tisztázták, hogy ki, miért van ott, mit képvisel (jog, digitalizálás, kiadás, stb.). Azután pedig végre fény derült arra, hogy mik is azok az árva művek. A saját szavaimmal, úgy tudnám megfogalmazni, hogy azok a művek, amelyeknek a szerzője ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik. Így ebből lesz az, hogy a mű elárvul. Elmondták nekünk, hogy milyen szerzői jogok védik ezeket a műveket, és, hogy milyen hosszas, és költséges folyamat is az, hogy felkutassák az esetleges szerzőt. Elég nehéz feladatnak tűnik, ahogy bemutatták. Rengeteg akadályon kell magukat átküzdeniük, hogy kiadhassák ezután a könyvet, vagy éppen digitalizálhassák. És ezek az akadályok nem is éppen olcsók, ezért is mondtam, hogy költséges művelet ezeknek az árva műveknek a terjesztése.

Megnehezíti még a feladatuk, hogy a könyvtáraknál nincs egységes rendszer, így még nehezebb bármit is elérniük kutatásukban. A tömeges digitalizálásnál is akadnak problémák, hiszen nem tudják a műveket digitalizálni, ha nincs meg a szerző. Itt is ugyanazokba az akadályokba ütköznek. Nem sokára viszont, remélhetőleg, könnyebb lesz mindenki dolga, hiszen az Uniós irányelvek alapján 2014. október 25-én új törvény lép életbe, amelynek hála, hátha nem kell „temetőbe vezető utat megtenni ahhoz, hogy megtaláljunk egy bizonyos könyvet digitálisan is”. A legtöbb kereskedelemben már nem kapható könyvet teszik digitálissá, amelyek majd ingyenesen hozzáférhetőek lesznek, így megkönnyítve mindenki dolgát. Mivel az olvasáskultúra változik, így erre egyre nagyobb lesz az igény. És később a közigazgatási egységek kiemelt feladata lesz majd a könyvek digitalizálása.

Engem teljesen lekötött az erről folytatott diskurzus, minden megtalálható volt, amit szeretek. Könyvek, könyvkiadás, digitalizálás, és jogi buktatók. Látszott, hogy mindenki érti azt, hogy miről is beszélt, és igazán érdekes volt hallani a szakmai véleményüket is, így jó érzéssel töltött el, hogy küzdenek egy jó ügyért, amely sokat segíthet a mai társadalomban. Lényegében, magával ragadott a beszélgetés, és nagyon tetszett az egész téma is, amit körbe jártak. Már csak az lett volna jobb, ha meg is tudom örökíteni valahogy, nem csak jegyzetek formájában.

Ria