Megoszlanak a vélemények arról, hogy
létezik e barátság hím- és nőnemű között. Sokan állítják, igenis elképzelhető
mindez, mások azt, hogy ilyen nincs. Tehát ez egy igen vitatott téma, de az
biztos, hogy gyakran kerül napirendre, így nem bírom ki, hogy ne boncolgassam.
Akik azt mondják, hogy nincs barátság
férfi és nő között, azok lehetséges, hogy már tápláltak gyengéd érzelmeket egy
barátjuk iránt, vagy az a bizonyos barát érzett többet irántuk…
Mindegy, hogy melyik fél érez többet, ha
felüti fejét a „kór”, mindenképp kellemetlen szituációk tömkelegére lehet
számítani. Ha mi vagyunk azok, akiket menthetetlenül eltalált Ámor nyila, akkor
nagy dilemma előtt állunk: mit csináljunk? Az első, amit tehetünk, hogy őszintén
sugalljuk neki, többet érzünk iránta, mint barátság. Ezután meg kell ragadnunk
minden alkalmat, amit vele tölthetünk, hogy még közelebb kerülhessünk hozzá. És
figyeljük a reakcióit. De mi van, ha ezekből nem kapcsol az illető? Elvégre is
jó barátok közt az ölelés, puszi, érintések
szinte természetesnek számíthatnak.
Valljunk színt, vagy hallgassunk mindörökre? Ha bevalljuk, hogy mit érzünk, és
a másik ezt nem érzi, akkor tönkremegy a barátság. Viszont, ha hallgatunk,
egyrészt nem tudjuk meg, hogy lenne-e esélyünk nála, másrészt a barátság akkor
is tönkremegy. Hisz nem tudjuk többé csak barátnak tekinteni az illetőt, és
szépen lassan felemésztenek minket az érzéseink. Ha nemleges választ kapunk,
akkor az fájni fog. De bizonyos idő elteltével továbblépünk, túljutunk a
csalódáson, és szerelmesek leszünk valaki másba, és talán még a régi barátság
is helyrehozható - ha mindkét fél úgy akarja. De ha mázlink van, ha minden
összevág, bizony kaphatunk pozitív választ is! Akkor elmondhatjuk, hogy
szerelmünk egyben jó barátunk, nem beszélve arról, hogy megspórolunk egy csomó
– kínos csendekkel és feszengéssel teli- ismerkedős randit. Összességében én
azt mondom, megéri kockáztatni. Mert elveszíthetünk egy barátot, de nyerhetünk
egy szerelmet!
De mi van, ha mi vagyunk a másik
oldalon, vagyis belénk zúgott a barátunk? Nos, ha nekünk is tetszik a másik, no
problem. Viszonozzuk a közeledést, majd jöhetnek a nagy szerelmi vallomások és
a boldogság. De mi van akkor, ha mi nem érzünk semmit? Ha tényleg pusztán csak
barátnak tekintjük a másikat? Szerintem sajnos ez az eset fordul elő
gyakrabban. Nehéz megmondani, mit tegyünk, ha mondjuk észrevettük, hogy mi a
helyzet, de homokba dugjuk a fejünket, az sem segít, de ha hirtelen egyre több
találkozót mondunk le, az sem. Lehet, ő maga fogja bevallani, mit érez, vagy
már ő előbb elkezd kerülni minket, mint mi őt. Szerintem a legjobb az őszinte
beszélgetés, ami kellemetlen lehet, de mindenképp tisztázni kell a dolgokat. A
barátság pedig még később folytatható is lehet, és ha igazán erős volt, akkor
lesz is.
Persze vannak, akik váltig állítják,
hogy igenis lehetséges a barátság, és tényleg csak barátság. Vagy azért
gondolják így, mert nekik is van csomó ellenkező nemű barátjuk, vagy csak a
környezetükből tudnak példákat hozni. Nem tudom, biztosan előfordulhat ez is,
de szerintem inkább csak haverság létezhet. Jó fesztelenül beszélgetni,
nevetgélni a másik nem tagjaival, de úgy gondolom, hogy az igazán nagyon jó
barátok közt ott szerelem esélye. Egész egyszerűen azért, mert sokat vannak
együtt, jól érzik magukat egymás táraságában, mindent meg tudnak beszélni,
egyszerűen egy hullámhosszon vannak. És előbb – utóbb az egyik félben feltámad
a lamour és megvan a baj. Szerintem. De ez tényleg csak az én véleményem. Lehet,
azért érzem így, mert előjöttek az emlékek… Na, de senkit sem akarok a
múltammal untatni. Viszont ha láttok pár év múlva a polcokon egy nagyon, de
nagyon vastag könyvet… Na, akkor lehet mégis meggondoltam magam. Bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése