Agyő, vizsgák, hello élet!

Kicsit több, mint egy hónapja - ekkor írtam meg a vizsgaidőszakról való utálkozásomat, elkezdve a készülést, mondanom sem kell, erős hányingert érezve közben. És hihetetlen, de most búcsúztatom a második félévet is! Nemrég volt az utolsó vizsgám, vége van. Most, ahogy leírom, tudatosul bennem igazán. Csak az tudhatja, hogy miről beszélek, aki élt már át vizsgákra készülős, szörnyűséges hónapokat. Amikor nem tudod, milyen nap van, mi történik épp körülötted, sőt már néha azt sem, hogy miért is mentél egyetemre… Ismerős? De aztán, amikor mindennel kész vagy, minden sikerült, az a bizonyos érzés… Felbecsülhetetlen. Én pedig most érzem!

Mekkora hatása lehet egy könyvnek?

Múltkori cikkemben igencsak kihangsúlyoztam, hogy a D.A.C., mint tini-regény egyáltalán nem elfogadott számomra, és ha lehet, egy kamasz se olvassa el, hiszen olyan értékrendet mutat fel, ami nem követendő. Ebben a cikkemben, hasonló témát boncolgatnék, méghozzá, hogy mekkora hatása is lehet egy könyvnek. Mielőtt belekezdenék, kijelenteném, hogy ez csak az én véleményem, mások gondolhatják teljesen másképpen is.

Ha valaki olvas egy könyvet, és az tetszik is neki, akkor biztos nem maradhat el hatás nélkül. Valamit biztos ki fog váltani az olvasóban. Lehet éppen negatív, vagy lehet éppen pozitív is ez a hatás. Rengeteg olyan könyv, vagy éppen képregény van, amely különböző dolgokat váltott ki az emberekből.

D. A. C. – Amikor a szórakozásból felháborodás lesz

 Vigyázat, SPOILER veszély!

Megmondom őszintén, nagyon sok jót hallottam a könyvről, így nagy reményekkel vetettem bele magam. Lehet nem kellett volna ilyen reményeket táplálnom. Sajnos, azt sem mondhatom, hogy nem elkeserített, hanem teljes mértékben felháborított. Ez egy tiniknek szóló könyv, viszont olyan mondanivalót juttat el az olvasó fejébe, amelyet soha nem szabadott volna megírni, vagy csak akkor, ha azt jelzi a tartalma, hogy ez rossz, és soha ne csináljunk ilyeneket! Ilyenről itt szó sincs!

Megpróbálok valami rendszerszerűséget belevinni, kb. ahogy a könyv haladt, de elég nehéz lesz. Annyit el kell mondanom, hogy jó könyv lehetett volna (!), de nem lett az. Szóval, vegyük is sorba, hogy melyek azok az elemek, amiket egy tini könyvbe, soha nem szabad, szinte példaként odaállítani!

Vizsgaidőszak, avagy vizsgaidősuck…

Nem bírom feldolgozni, egyszerűen nem tudok túljutni a traumán, hogy újra elkezdődött a vizsgaidőszak. Ugye nem csak én érzem úgy, hogy a szemeszter, ami kétszer olyan hosszú észrevétlenül elrepül, ez a néhány hét pedig éveknek tűnik? Oké, azért persze túl lehet élni ezt is. Eddig egy vizsgaidőszak van mögöttem, és lám, élek. De az biztos, hogy jó tíz évet öregedtem, mire végigcsináltam, és néha komolyan eljátszottam a diliház és a kényszerzubbony gondolatával… Élénken él az emlékezetemben az a bizonyos január, amikor is a boltban célirányosan rögtön a csokik felé vettem az irányt, amikor annyi energia italt ittam, hogy néha már biztos voltam a szívleállásban, és amikor jobban sajnáltam magam, mint úgy általában szoktam. Na de azért volt is rá okom… 7 vizsgát besűríteni egy hónapba? ! (Jó, persze van, aki most röhög, hogy csak 7? Na de azért így kezdésnek nekem ez épp elég volt. ) Mondjuk teljesíteni a vizsgákat szerintem azért annyira nem nehéz. Az a bizonyos görbülés csak bekövetkezik tán… (Bár lehet, később erről megváltozik a véleményem.) 

Sajnos most rohannom kell…

Azon gondolkodtam a minap, hogy ez a mondat bizony többször hagyja el a szánkat, mint kellene. És mivel amikor ez eszembe jutott, épp nem rohantam, belegondoltam, hogy ez mennyire rossz. Folyton sietünk, és még oda sem értünk egyik helyről a másikra, máris azon idegeskedünk, hogy hova kell még mennünk, mit kell még elintéznünk. Folyton pörgünk, lóhalálában élünk. De tulajdonképpen hová is szaladunk ennyire? Néha úgy érzem, hogy az életem egy maratoni futóverseny… és bizony néha én már a nyelvemet taposom fáradtságomban… Belegondoltam: mi van, ha olyan dolgok mellett szaladok el, amik nem jönnek vissza? Hisz annyi apró öröme van az életnek, amelyekről tudomást sem veszünk.

Kávészünet: Egyszer csak…

Mondhatnám, hogy ez a zene mindent megváltoztat, de igazából nem. Ez a zene teljes mást vált ki az emberből. Valami sötétet, felkavarót.

Elsőnek felveszi a szíved a ritmust, amit a szívmonitor zaja ad. Hallod azt a furcsa berregő hangot. Hideg borsódzik tőle a hátadon. És ekkor megszólal, az a monoton hang, amelynek egy suttogó árnyéka van. A bőröd elkezd bizseregni. Gombóc kezd keletkezni a torkodban, nehézzé válik a nyelés.

Hatásszünet. Egy hátborzongató hang cikázik végig az idegeiden. Kezdődik az ének, újra a szívmonitor, és az a hang. Kiráz a hideg. A szíved felgyorsul arra az ütemre, amit hallasz. Teljesen beleéled magad.

Amit énekel, a szöveg. Maga a szöveg is valami sötét, amit, ha magában olvasol se hagy nyugodni. De így! A hatás csak megsokszorozódik.