Kávészünet: Egyszer csak…

Mondhatnám, hogy ez a zene mindent megváltoztat, de igazából nem. Ez a zene teljes mást vált ki az emberből. Valami sötétet, felkavarót.

Elsőnek felveszi a szíved a ritmust, amit a szívmonitor zaja ad. Hallod azt a furcsa berregő hangot. Hideg borsódzik tőle a hátadon. És ekkor megszólal, az a monoton hang, amelynek egy suttogó árnyéka van. A bőröd elkezd bizseregni. Gombóc kezd keletkezni a torkodban, nehézzé válik a nyelés.

Hatásszünet. Egy hátborzongató hang cikázik végig az idegeiden. Kezdődik az ének, újra a szívmonitor, és az a hang. Kiráz a hideg. A szíved felgyorsul arra az ütemre, amit hallasz. Teljesen beleéled magad.

Amit énekel, a szöveg. Maga a szöveg is valami sötét, amit, ha magában olvasol se hagy nyugodni. De így! A hatás csak megsokszorozódik.

Amikor bejön a gitár, még sötétebb tónust kap az egész. Ad valami hangsúlyos jelleget neki. Zárd be a szemeid. Látod magad előtt az egészet fekete fehérben. Ahogy mozdul a fal, a pislákoló körtét, a testet, amely megfeszül az áramtól. Nem tudod nem látni. Rosszabb, mint egy autóbaleset. Úgy érzed, te is ott vagy.

A szíved már sebesen vágtázik, a bőröd még jobban bizsereg. Már a gyomrod sincs rendben, de nem felfordult, hanem egyfajta idegesség lesz úrrá rajtad.

Hallod, ahogy kiáltják Egyszer csak!. Olyan, mintha rád kiáltanának, üldöznek. Bepánikolsz! Sebesen veszed a levegőt.

Észreveszed a kórust is. Még rosszabb, sötétebb, mint egy szertartás, ahol te vagy az áldozat. Ahogy lassul az ütem, úgy nyugszik a tested is. A szíved lelassul a billentyűk ütemére, már nem akar kiugrani. A gyomrod, már nincs görcsben. Mire vége a zenének, újra át akarod élni.

Mondhatod, hogy borzalmas, amit kivált, de akkor is újra és újra érezni akarod.

Többször meg fogod hallgatni, és amikor már nem a pánikra, a lélegzésre figyelsz, elkezded felfogni miről is szól valójában a dal. Ez egy újabb borzongást fog kiváltani. Rájössz az igazságra, arra, hogy mi bújik meg a szöveg mögött. De ekkor sem fogod azt mondani, hogy elég!

Sose lesz elég! Még, még, még…

Ria