A beavatott

Veronica Roth, amerikai írónő regényét 2012-ben adták ki Magyarországon. Egy disztópiás, poszt apokaliptikus trilógia első részéről van szó. Mára már világhírű, s világsikerű regényről beszélhetünk.

Egy ismerősöm rakta ki a belőle megjelenő film trailerét. Megnéztem, és hiába angol volt (analfabéta vagyok hozzá, nem bírom felfogni), érdekelni kezdett. Így hát beszereztem magamnak is egy könyvet. Elkezdtem olvasni, aminek végül az lett a vége, hogy nem tudtam letenni. Magával ragadott az a világ, amit megteremtett az írónő. Teljesen beleéltem magam, és az a 440 oldal pillanatok alatt elrepült. Délután kezdtem neki, és másnapra már ki is olvastam. Hajnalig le se tudtam tenni, csak amikor már kiolvastam a könyvet. Azután pedig csak bámultam magam elé a semmibe.

Szerintem nem is pislogtam egy jó darabig. Nem tudtam gondolkodni, mert teljesen ledöbbentett a könyv. Érzések sokasága kavargott bennem. De legfőképpen azaz egy kérdés foglalkoztatott, hogy

miért így lett befejezve? Mikor olvashatom végre a második részét?

Mérges voltam magamra, mérges voltam a kiadóra, mérges voltam mindenkire, hogy nem tudom olvasni tovább. Továbbra is én akartam lenni Trish, én akartam átélni azokat a dolgokat (na jó, azért nem mindegyiket), én akartam tartozni abba a közösségbe, én akartam újra belépni a könyv világába!

Másnap itthon csak erről a könyvről áradoztam. Annyira, de annyira tetszett, hogy nem bírtam másról beszélni. És, ezután következett az, hogy édesanyám is elolvasta. És végre volt kivel ömlengeni arról, hogy mennyire jó ez a könyv. Mennyire szeretjük a Bátrakat, mennyire szeretjük Négyest, Trisht, és a többieket, vagy éppen mennyire utáljuk Marcust.

Olvastam már jó pár disztópiás regényt, de nálam A beavatott a befutó. Ha választanom kéne, azok közül a világok közül, amit írók/írónők teremtettek, akkor ide tartoznék, itt élnék. A Bátrak közé szeretnék tartozni, vonatokról leugrálni, illetve vonatokra felugrálni, különböző őrültségeket elkövetni. Ez mind a Bátrak privilégiuma, és én igazán jól érezném magam köztük. Persze, aki nem ilyen bátor (de lehet nyugodtan őrültnek mondani), annak ott vannak a Műveltek, az Őszinték, a Barátságosak, vagy éppen az Önfeláldozók. Én tuti a Bátrakhoz tartoznék (ez is jött ki nekem tesztben, tudom teszt, de akkor is).

Aki csak teheti, olvassa el ezt a könyvet, azután pedig dönthet, hogy ős melyik csoportba is szeretne tartozni.

Ria