Segítsen, Doktor úr!

SZIGORÚAN CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Egy héttel ezelőtt jelentkeztem be magánrendelésre. Eddig húztam, halasztottam az egészet, de végül beláttam, hogy muszáj jönni. Egyre jobban idegesített a dolog. Most is, ahogy itt ülök a rendelőbe, csak az tart vissza, hogy talán a doktor úr tud majd nekem segíteni. Egyébként már rég leléptem volna.

-    Miss Rebeca Chester?

A nevemet hallva felpillantottam az asszisztensre, aki a pult mögül keresett. Mivel csak ketten várakoztunk, így ötven százalék esélye volt, hogy téved. Nem sokáig törődtem ezzel, inkább felálltam, és a pulthoz mentem.

-    Jó napot! Rebeca Chester vagyok. Dr. Bishophoz foglaltattam időpontot.

-    Balra a folyosó végén találja a doktor úr irodaáját. Már várja Önt.

-    Köszönöm.

A recepciót megkerülve elindultam a folyosó felé, amelyet mondott. Ötven- hatvan méter hosszú lehetett. Nem tudom, minek ekkora folyosó, ha mindössze két orvos magánrendelője ez? És, ha jól gondolom, akkor a másik dokinak a jobb oldali szárny végén lehet az irodája. Sose értettem a fölösleges fényűzést, de inkább nem is foglalkoztam tovább vele, hiszen elértem a folyosó végét. Térdig érő kisruhámat megigazítottam, mély levegőt vettem, majd bekopogtam.

-    Jöjjön be!- kiáltott ki egy férfi hang.

Az ajtón belépve, egy nagyobb irodában találtam magam.

A doktor úr az íróasztal mögött ült, éppen egy aktát rakott össze.

-    Jó napot! Rebeca Chester vagyok! Örvendek a találkozásnak! – nyújtottam a kezem a férfi felé.

-    Jó napot! Dr. Richard Bishop vagyok. Kérem foglaljon helyet.

Szívélyesen mosolygott rám. Nem lehetett tőlem sokkal idősebb, pedig én se vagyok olyan öreg. Mindössze 22 éves vagyok. Ha jól tippelem a doki, olyan öt évvel lehet max idősebb tőlem. Homok szőke haja kicsit szemébe lóg, amely egy szögletes szemüveg mögül tekint rám. Leülök az egyik székre, ruhámat térdemre simítom. Kicsit ideges vagyok.

-    Még soha nem járt nálunk, ha jól tudom. Se nálam, se Dr. Bronxnál.

-    Nem, nem jártam. Most vagyok itt először.

-    Értem. Ha nem bánja, pár rutin kérdést kellene fel tennem, és kérem, válaszoljon őszintén.

-    Rendben.

Zavart ez a magázás, hiszen egyidősek lehettünk, és mégis, mint két középkorú vadidegen beszéltünk.

-    Szóval. Elsőnek az adataival kezdjük. Rebeca Chester, született Wakefield, 1991. június 23. Anyja neve: Sarah Montgomery. Így rendben?

Egy papírról olvasta fel az adataimat. Gondolom nekem is lesz egy saját mappám.

-    Igen, így rendben.

Bólintva nyugtázta a hallottakat, majd egy másik papírt vett elő. Gondolom, most jönnek a kérdések. Kicsit megfeszültem, de próbáltam nem mocorogni a széken.

-    Járt már ezelőtt nőgyógyászati kezelésen?

Egy tollat forgatott a kezeiben. Biztos töltögetni akar.

-     Nem, még nem. Most járok elsőnek.

Egy X került a papírra. Még csak fel sem nézett.

-    Rendben. És létesített már testi kapcsolatot bárkivel is?

-    Úgy érti, hogy lefeküdtem-e valakivel?

-    Nem, nem csak erre értem. Miden féle intim érintkezésre gondolok.

-    Értem. Akkor a válaszom igen.

Olyan fura egy teljesen idegen ezeket a dolgokat beismerni. Kezd kényelmetlenül érinteni. Kaptam még egy X-et.

-    Elvesztette már az ártatlanságát?

-    Igen.

Még egy X.

-    Volt már valamilyen nemi betegsége?

-    Nem, nem volt. Mindig vigyázok.

-    Értem. Szed fogamzásgátlót?

-    Igen, szedek.

Erre már felnézett, és értetlenül ráncolta a homlokát.

-    Ha nem volt nőgyógyásznál, akkor ki írt fel magának fogamzásgátlót?

-    A háziorvosom.

-    Rendben. Megmondaná a nevét?

-    Dr. Roman. Wakefieldben praktizál. Már 3 éve nem a háziorvosom.

-    És itt mér van orvosa?

-    Nem még nincs. Nem voltam még eddig beteg.

-    Akkor gratulálok hozzá. Elég erős szervezete lehet. De most, akkor térjünk a tárgyra. Miért is jött el hozzám?

A tollat eltette, a papírt pedig egy mappába tette, amin már láttam a saját nevemet. Teljes figyelmével felém fordult.

-    Lenne egy kis problémám… - itt kicsit megakadtam. Hirtelen nem tudtam, hogyan folytassam. – Nem tudok elmenni.

Csak motyogtam az orrom alatt. A kezét figyeltem, nem is néztem a szemébe. Éreztem, ahogy forrósodik az arcom.

-    Elnézést, nem értettem. Megismételné?

-    Nem tudok elmenni.

Most már valamivel hangosabban beszéltem, reméltem ezúttal meghallotta.

-    Szóval, az a problémája, hogy nem volt orgazmusa eddig? Mióta is létesít testi kapcsolatot?

-    4- 5 éve. De nem folyamatosan. Kisebb- nagyobb megszakításokkal.

-    És eddig nem volt orgazmusa, az eddigi évek alatt?

-    Nem, nem volt. És már nagyon zavar. Ezért is jöttem el, hogy hátha találunk rá megoldást, vagy valami hasonlót. Az eddigi kapcsolataimnak is azért lett vége, mert így nem éreztem teljesnek.

-    Értem. Akkor nem bánná, ha megvizsgálnám?

-    Nem, hisz ezért jöttem.

Valamennyire megkönnyebbültem. Mutatta az utat. Egy ajtón keresztül átmentünk egy kivizsgálóba.

-    Mivel látom, hogy szoknyában van, így csak elég, ha az alsóneműjét veszi le, és felfekszik az ágyra.

-    Rendben.

Letoltam a bugyim, de hirtelen nem tudtam hova tegyem. Köhécseltem hátha rám figyel, és a fekete csipke tangám az ujjamon lógattam.

-    Ezt hova tehetem, meg a táskám?

-    Elnézést. Tegye nyugodtan a pultra.

Letettem a cuccomat, majd óvatosan felhúztam magam a székre. Fura volt. Hallottam már a kengyelről, amibe bele kell akasztanom a lábaim. De így, szemtől szembe találkozni vele megrémített. Egy teljesen vadidegenek készülök szét tenni a lábam. Lassan tettem a helyükre a lábaim csak. Dr. Bishop egy kis széket húzott oda elém, a lábam közé. Még szerencse, hogy a szoknyám még mindent takar. Bár nem lenne okom szégyenkezni sem, hiszen az orvosi vizsgálatra felkészülve tegnap voltam legyantáztatni magam, így most olyan vagyok, mint újszülött koromban. Ezen mosolyognom kellett.

Nem sokáig mosolyogtam. Éreztem, hogy felhajtja a szoknyám, és most már premier plánban láthat mindent. Nagyot nyeltem, kicsit megfeszültem. Nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy ne csukjam össze a lábaim.

-    Nyugalom, ne feszüljön be.

Lassan végigsimított a combjaimon, és kis nyomást gyakorolva rá széjjelebb nyitotta. Keze jólesően meleg volt, megborzongtam tőle. Szemem becsuktam, próbáltam lazítani. Kezei összetalálkoztak középen, egy pillanatra megálltak az ajkakon, majd az egyiket felhúzta, és a vénuszdombomra fektette. Szinte sütött a tenyere.

Másik kezével szétnyitotta az ajkaimat. Nem mozdult.

-    Most az egyik ujjammal behatolok, ne feszüljön be, kérem!

Ó, ha tudná, hogy már mennyire nem fogok befeszülni. Egészen elkezdtem élvezni ezt a vizsgálatot. Inkább arra kellene figyelnem, hogy ne élvezzem annyira, nem arra, hogy ne feszüljek be.

Az egyik ujját széttárt ajkaim között végighúzta, majd mélyen belém vezette. Apránként engedtem ki a levegőt az orromon. Éreztem, ahogy belül tapogatódzik, és ettől elkezdtem nedvesedni. Ahogy nedvesedtem, úgy kezdtem szégyellni magam. Ez egy orvosi vizsgálat, nem kellene így viselkednem.

Az ujjhegyeivel kívülről kezdett finoman nyomogatni, míg belülről tovább tapogatózott. Visszatartottam magam, hogy ne nyögjek fel. Szerintem már ő is tudja, hogy mennyire élvezem, amit csinál, mert egyre nedvesebb lettem.

-    Ne feszüljön meg!

Mintha rekedtebb lett volna a hangja. De nem sokáig tudtam ezen gondolkozni, mert a bennem lévő egy ujjához csatlakozott még egy. Egy apró nyögés szakadt ki belőlem, amit sehogy sem tudtam megállítani.

-    Fáj?

Megráztam a fejem, de az után rájöttem, hogy onnan lentről nem biztos, hogy látja ezt, így kipréseltem magamból egy nemet is.

-    Most megvizsgálom a belső szöveteket.

Nem tudtam ez mit jelenthetett, de nem is érdekelt. Csak mozdítsa már végre az ujjait. Mintha imáim meghallgattatásra találtak volna, elkezdte kifele húzni az ujjait, majd mikor majdnem teljesen kihúzta, fordított rajtuk és vissza belém vezette őket. Ezt ismételgette párszor. A combjaim önállósították magukat, még jobban szétnyíltak, nagyobb hozzáférést biztosítva. Éreztem, ahogy a nedvességem végigfolyik rajtam lefelé, és a kisruhámon gyűlik össze egy átnedvesítve azt is. Mintha egy halk morgást hallottam volna. Nem értettem honnan jöhetett ez a hang, így nem is törődtem vele, inkább a bennem motoszkáló ujjakra koncentrálta. Most az eddigieknél is mélyebbe hatoltak, mondhatni tövig merültek belém. Körbe tapogatódzott az ujja, és rátalált a G- pontomra. Na, most fezsültem meg. De nem azért, mert rossz érzés lenne, hanem mert annyira jól esett.

-    Doktor úr, azt hiszem, abba kellene ezt hagyni. – a hangom még nekem is rekedtnek tűnt.

Nagy bánatomra tényleg abbahagyta. Ujjait kihúzta belőlem.

-    Rebeca, kérem, nézzen ide!

Fejemet nehezen felemeltem. A doktor mélyen a szemembe nézett, majd ujjait felemelte a szájához, és továbbra is a szemembe nézve lenyalta őket. Nyögve visszahanyatlottam. A látvány teljesen kikészített. Ilyet sem lát az ember lánya gyakran.

-    Ön, azért jött, hogy segítsek önnek, és én most azt fogom tenni. Élete első orgazmusához juttatom, amit soha nem fog elfelejteni, úgyhogy készüljön fel.

Ó, én már felkészültem. Nagyon is felkészültem. Remélem, nem csak a szája jár, hanem tényleg el is éri, hogy orgazmusom legyen.

Az ujjait visszavezette belém, majd újra kezdte az ingerlést. Ki-be jártatta bennem, míg a másik kezével a csiklómra koncentrált. Azt hiszem, soha nem volt még ilyen jó dolgom. Csak rám koncentrál. Az ujjai megint megtalálták a G-pontom, így duplán nagyszerű volt a hatás. Próbáltam nem felnyögni, féltem, hogy meghallanák. Mintha hallaná a gondolataim, úgy szól hozzám.

-    Nyugodtan nyögdécselje csak. Senki nem fogja hallani, a folyosó végén vagyunk. Azt csinálunk, amit csak akarunk. Inkább nézze azt, amit csinálok. Olyan izgató a látvány.

A szoknyámat lehúzkodtam teljesen, hogy nézhessem azt, amit a doki mond. Igaza volt. Izgató a látvány. Ő is azt nézte, szája félig nyitva volt, olyan volt, mintha lihegne. Hirtelen felpillantott, mintha megérezte volna, hogy figyelem. A szemembe nézett.

-    Nyalták már ki, Rebeca?

-    Igen – csak apró suttogás volt a hang, amit kiejtettem.

-    Hmm, akkor kapaszkodjon meg, mert eddigi legjobb nyalását fogja most tőlem kapni.

Úgy nézett rám, mint valami kajára, amit rögtön egészben fog bekapni. A kint lévő kezét elvette a csiklómról, és levette a szemüvegét, majd a bennem levő kezét is kihúzta. Az ujjait megint lenyalogatta. Egy macskához tudtam volna hasonlítani, aki meglátta a tejes bödönét. Kezeivel újra végigsimított a combjaimon, majd széles vállával beférkőzött közéjük.

Nyelve első érintésére visszaejtettem a fejem, és ahogy mondta szorosan kapaszkodtam a karfába. Oda- vissza végighúzta rajtam a nyelvét, majd a csiklóm körül kezdett vele körözni. Nem valami finom mozgást végzet, hanem erőteljes mozdulatokat. Hirtelen már nem is érdekelt, hogy mit csinál, és hogyan a nyelvével, csak csinálja. Jobb kezemmel hajába markoltam, és úgy tartottam ott, ahol van, míg a ballal továbbra is a karfát szorítottam.

Most már nem érdekelt ki hallja, nyögtem egyfolytában, ahogy csak jólesett. Teljesen megőrjített, amit tett. Közel jártam az orgazmushoz, már teljesen meg voltam feszülve. de megint nem tudtam elmenni. Nyüszítettem, és a fejemet dobáltam jobbra-balra. A haját olyan erővel fogtam, hogy csodálom, hogy nem téptem ki. A testem teljesen meg volt feszülve, annyira várta már a beteljesülést. Általában ilyenkor szoktam azt játszani, hogy elélvezek. Az eddigi partnereim sose vették észre. Most hiába is próbálnám elhitetni, biztos nem menne. Éreztem, ahogy egy-egy könnycsepp siklik le az arcomon. Annyira akarom. Végre én is meg akarom tapasztalni azt a csodát, amiről mindenki beszél. Egy apró harapást éreztem a csiklómon, és már fel is sikítottam. Olyan hirtelen robbantam, és olyan erővel, hogy sokáig azt sem tudtam, hogy hol vagyok. A szemem szorosan összecsukva, mögötte fények táncolnak. A hüvelyem rángatózik, de azon se csodálkoznék, ha a testem is vele rángatózna. Zsongott a fejem, de lassan kezdett visszatérni a környezetem. A testem kellemesen zsibbadt volt. És, most, hogy végre megtapasztaltam, újra, meg újra át akartam élni még egyszer.

Éreztem, ahogy egy kemény dolog feszül nekem. Néztem, ahogy a doktor úr kemény farka lassan eltűnik bennem. Egyáltalán nem ellenkeztem. Olyan jó érzés volt, ahogy a még mindig feszes hüvelyembe hatolt bele. Nem kapkodta el. Felnéztem rá. Még mindig rajta volt az inge, és a köpenye. A lábamat a dereka köré raktam, így még mélyebben tudott belém hatolni. A csípőmnél fogva lentebb húzott és szorosan tartott, míg mozogni kezdett. Egyre gyorsabban mozgott, én pedig a karjaiba kapaszkodtam. A körmeim elég mély nyomokat hagytak rajta, teljesen szétkarmoltam az alkarját. De nem panaszkodott. Ehelyett folyamatosan növelte az iramot. Újra éreztem, hogy közel járok, a testem megfeszült.

-    Engedd el… engedd el magad!... Így nem…fogsz…elmenni…ha megfeszülsz! – lihegte nekem.

Elengedtem magam, nem hagytam, hogy megint lemaradjak arról, hogy elélvezzek. Ismét sikerült a dokinak. Újra elmentem. Ismét sikoltoztam, de most a doktor úr morgása is bele vegyült, ahogy ő is elélvezett. Rám rogyott, de szívesen vettem a súlyát. Kellemesen el voltam fáradva. Olyan jó érzés volt.

-    Doktor úr? – szólítottam meg lassan.

Felemelte a fejét a mellkasomról. Kezem közé fogtam az arcát, majd egy lassú csókot adtam neki.

-    Köszönöm, hogy segített doktor úr.

-    Richard, csak Richard!

-    Köszönöm, Richard. Egy nagy ajándékot adott nekem.

Rám mosolygott, majd most ő csókolt meg engem. Éreztem, ahogy megrándul bennem a farka. Ettől az érzéstől belenyögtem a csókba. Csípőjét újra mozgatni kezdte. Most már teljesen kemény farkával mozgott bennem. Kezeimet az inge alá bújtattam, és úgy kapaszkodtam a hátába. Jeleket akartam hagyni rajta. A körmeimet erősen belemélyesztettem a hátába, mire felszisszent. A lábaimat újra a derekára kulcsoltam, így sokkal erőteljesebb hatása volt annak, ahogy mozgott. Úgy viselkedett, mint, aki megvadult. Egyre erősebben lökte nekem a csípőjét, de olyan jó érzés volt. Egy ideig próbáltam nézni mi történik odalent, hogyan jár ki-be bennem, de végül már nem bírtam tartani a fejem, csak átadtam magam az élvezetnek. Már nem voltam befeszülve, örömmel vártam az újabb orgazmust. Mihelyst élvezni kezdtem éreztem, hogy Richard is megfeszül, majd egy morgás kíséretében ő is elélvez. Újra rám rogyott, fejét most nyakhajlatomban pihentette, oda szuszogott.

Egy idő után sziszegve egyenesedett fel. A hátát dörzsölte.

-    Sajnálom. Nem akartalak ennyire kimarni.

-    Semmi gond. Csak kicsit feszül. Meg sem merem nézni, hogyan is nézhet ki – féloldalasan rám mosolygott, majd óvatosan kihúzta magát belőlem.

Kis nyögést hallattam. Bárcsak megint újrakezdhetnénk. Richard maga mellé nyúlt, majd elővett egy intim törlőkendős dobozt, és mindkettőnket megtisztított. Felhúzta a nadrágját, amit úgy látszik, csak letolt, és elpakolta a farkát. Én is lassan kezdtem össze szedni magam. Észrevettem, hogy a kisruhámon egy nagy nedves folt van. Így nem mehetek ki. Biztos valami hangot adhattam ki, mert Richard újra rám kezdett figyelni.

-    Most én mondhatom, hogy sajnálom? Valahogy meg kellene szárítani a szoknyádat.

-    Tudom, így nem mehetek ki. Mindenki tudná, hogy mit műveltünk, és kurvának neveznének, te pedig elveszítenéd a pácienseid.

Kicsit pánikba estem. Most kezdett derengeni, hogy egy vadidegennel dugtam. Ráadásul egy vizsgálat alatt.

-    Hé, nem fognak kurvának nevezni. És esküszöm, hogy te vagy az első páciensem, akivel lefeküdtem. Eddig egyik páciensemmel sem bonyolódtam testi kapcsolatba, de most nem tudtam ellenállni. Nem tehettem. Mikor már az irodámban beszélgettünk kemény lettem. Mikor pedig szétnyitottad a lábad, onnantól már csak arra tudta gondolni, hogy muszáj megkapnom téged. – egy kisfiús mosolyt villantott rám, majd odaállt elém. – Vedd le a ruhád. Megszárítom neked a kézszárító alatt.

-    Előtte megkaphatnám a bugyim? Kicsit fura lenne, ha csak melltartó lenne rajtam.

-    Nem muszáj, hogy az legyen rajtad. Lehetsz meztelenül is. Én azt sem bánnám.

Tudom, hogy csak viccelt, de azért eltátottam a szám. Elment a bugyimért, de nem sietette vele, hogy idehozza.

-    Rebeca, egyébként, ha ezt akarod viselni, tényleg mindegy lenne, ha nem lenne rajtad semmi.

-    Nem, nem mindegy, csak add már ide.

Belebújta a tangámba, majd a kisruhámat a fejemen keresztül lehúztam. Megint halk morgást hallottam, de most már tudtam kitől származik. Átnyújtottam a ruhám, de mivel fáztam csak fehérneműbe, így elkezdtem szétnézni valami után, amit magamra teríthetek.

-    Tessék! Ezt vedd fel!- az orvosi köpenyét nyújtotta felém, amit magamra vettem, majd pár gombot begomboltam, hogy összetartsa.

-    Köszönöm!

Míg megszárította a ruhám, nem beszéltünk, hiszen a kézszárító akkora zajjal járt, hogy ordítani kellett volna ahhoz, hogy megértsük egymást. Kb. egy öt percig tarhatott, amíg megszárította a ruhám, addig nézelődtem.

-    Na, kész is van! Tessék!

Átadta a ruhám, én pedig szépen át is vettem, majd visszaszolgáltattam a köpenyt jogos tulajdonosának. Hirtelen nem tudtam mi legyen.

-    Szeretnélek újra látni!

Kifújtam a levegőt, megkönnyebbültem, hogy nem nekem kellett megtenni a kezdő lépést. Igent mondtam.

És, így már, több mint egy éve járunk.

Ria