Egy regény, amely felfedi az
igazságot
2013-ban adták
ki Magyarországon a Könyvmolyképző jóvoltából. Eleinte nem igazán akartam
elolvasni. Nem tudtam miről szól, és a magyar címben sem volt semmi
mondanivalója számomra. Ma már nem így gondolom.
Nemrég
olvasnivaló híján elolvastam. Nagyon jól tettem. Erre a könyvre nem igazán
vannak szavak. Ha soha nem olvastam volna, akkor bánnám (nézzétek el nekem ezt
az oximoront). Ez az a mű, amit egyszer mindenkinek el kell olvasnia.
Végletekig
izgalmas, felkavaró. Olyan érzéseket vált ki, amit nehéz szavakba önteni.
Olvasod, és nem tudod letenni. Magával ragad a történet, az a szókimondás,
amellyel Swati megírta ezt a művet, felejthetetlen. Teljesen őszinte. Egy
szinte tabunak számító dologról ír, amelyről soha, senki nem beszél szívesen.
Mi, akiknek soha nem volt részünk benne, nem tudjuk milyen érzés az, amikor
azok fordulnak ellened, akiknek törődniük kellene veled, és szeretet nyújtani.
Ehelyett ők adják az első pofont, ami ér az életben.
Ugyanezt éreztem
én is. Ez a könyv felért egy pofonnal. Beleláttam abba, hogy mit élhetnek át
azok, akik családon belüli erőszak áldozatai. Régen sajnáltam őket, ma már nem
így van. Ma már szeretném, ha ez megváltozna. Tudom, hogy segíteni kell. Ebben
a történetben minden végpontot megismerünk. Amikor még van remény, és amikor
már végleg elfogyott. Ezért is érzem úgy, hogy akin lehet, azon segíteni kell.
Nem lehet az ilyen mellett szó nélkül elmenni. Tenni kell érte.
Ebben a könyvben
semmi ilyen nincs leírva, mégis mikor olvassuk, ezt váltja ki belőlünk. Nem
mindig segíthet a jog, ahogy kiderült. Van, amikor nincs esély arra, hogy
egyedül megoldjunk valamit. Az Ököl/Jog-ban mindent megismerünk. Az írónő olyan
tisztán, érzésekkel telve írja meg, hogy egyszerűen lehetetlen nem átérezni
valamennyire a helyzetet. Egyszerűen borzalmas belegondolni abba, hogy ezek a
dolgok megtörténhetnek egyes emberekkel. Mégis teljes igazságot ismerhetünk meg
a lapokról. Egy olyan világot, amelyet senkinek nem kívánnánk. De ott van, és a
mai napig része a mindennapjainknak.
Most, hogy végre
valaki megírta azt, amiről nem beszélünk, egy „új” világ nyílik meg előttünk.
Aki még nem olvasta ezt a történetet, olvassa el. Lehetetlen lesz az, hogy nem
fog belőle különböző érzéseket kiváltani, valamit megmozgatni. Lehet, utálni
fogja, mert annyira szókimondó, amit senki nem akarna megtudni, de lehet, hogy
imádni fogja. Ezt döntse el mindenki maga.
Én imádtam!
Ria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése