1. rész
Még ma is nehezen hiszem
el, hogy mi történt velem 40 évvel ezelőtt. 40 év… milyen hosszú idő, és mégis
pontosan emlékszem mindenre, ami történt, a legapróbb részletekre is. El sem
hiszem, hogy túléltem… Az emberek általában nem hisznek a csodákban. Én attól a
naptól fogva hittem, és hiszek a mai napig. Soha senkinek nem beszéltem a
történtekről. Féltem attól, hogy bolondnak tartanak majd. És persze féltem
felidézni azt a szörnyűséget, el akartam temetni magamban, olyan mélyre,
amilyen mélyre csak lehet. Persze ez lehetetlen volt. Kihatott egész életemre,
amit akkor, 40 éve átéltem. Érzem, nincs már sok időm hátra. Nem halhatok meg
úgy, hogy legalább ne írnám le a történteket. Ha ezt olvasod, az azt jelenti,
hogy megtalálták írásomat a halálom után. Nekem már jó, már nem kell félnem. Te
viszont most retteghetsz…
Egy csendes kisvárosban
éltem a szüleimmel. Redshire-ben mindenki ismert mindenkit, és nagyon rendes
emberek laktak itt. A bűnözés ismeretlen fogalom volt a városban. Épp ezért
volt meglepő, hogy hirtelen egyre több volt a rejtélyes eltűnés. Több fiatal
veszett el nyomtalanul, viszont a holtteste egyiknek sem került elő. A
rendőrség felhívta a szülők figyelmét, hogy mindenki fokozottan tartsa rajta a
gyerekeken a szemét addig, amíg rá nem jönnek, mi is folyik pontosan.
